2009. október 08., 10:342009. október 08., 10:34
A nyolcvankilences fordulat után is megtapasztalhattuk, hogy nem sokat változott Bukarest politikai közgondolkodása. Ezért inteném körültekintésre, a siker érdekében, az autonómia szójegyzéken dolgozó – politikusokból álló – munkacsoportot. Természetesen az ötlet kiváló, igaz, késett jó másfél évtizedet. Civil szervezetek képviselői csaknem húsz éve mondják/nyilatkozzák, hogy az erdélyi/székelyföldi autonómiaügyben megmagyarázni- és megértetnivalóink vannak Bukaresttel. Újabban Brüsszellel is.
Magam is osztom ezt a vélekedést. Azt szoktam mondani: amit rég megtett a tudomány, azzal ma is adós még a politika. A dolgok megmagyarázásának része lehet az autonómia szójegyzék is. De csak ha jól sikerül! Ahhoz, hogy azt helyesen, megfelelőképpen értelmezhesse a románság, főként a félremagyarázásra hajlamos politikusok, a munkának nyelvileg kifogástalannak kell lennie.
Mert ha netán nem a jó kifejezés kerül nyilvánosságra, nehéz lesz rajta változtatni (a hazai magyar nyelvművelés húsz év alatt sem tudta teljesen száműzni például a rosszul használt líceum, municípium vagy tanács ’önkormányzat’ szót, s az ilyesmi fordítva is könnyen megtörténhet). Gondoljunk most arra, milyen diplomáciai galibát okozott ez év márciusában Sólyom László köztársasági elnök Nyerges-tetői látogatása alkalmából használt – kifogástalan – önkormányzat szavunk.
Nem szaporítom a becsapós példák felsorolását, hisz nem ismerem sem a szójegyzéket, sem a munkacsoport tagjait. Lehet, fölöslegesen aggodalmaskodom, de a biztonság és siker kedvéért legyen szabad ajánlanom: a munkacsoport az elkészült autonómia szójegyzéket szíveskedjék lektoráltatni a kolozsvári Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének szakembereivel.
Azokkal, akik a Román–magyar, illetve a Magyar–román közigazgatási szótárt is készítették Péntek János nyelvész-akadémikus és Fazakas Emese egyetemi docens irányításával. Csak szótári búvárkodással – szakemberek bevonása nélkül – nem lehet jó magyar–román autonómia szójegyzéket összeállítani!
Szerző: Komoróczy György
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok