2010. március 05., 10:212010. március 05., 10:21
Csakhogy az indok és az alkalmazott eszköz már a legkevésbé sem ennyire összeegyeztethető a képviseleti demokráciával, ez pedig felveti a képviselők jogállására vonatkozó szabályozás módosításának szükségességét. Az ugyanis nem csupán etikusnak nem nevezhető, ha a képviselők egyik napról a másikra úgy döntenek, hogy otthagyják pártjukat, ám minden előjogot meg kívánnak őrizni, hanem a demokráciát is csorbítja. Ez még egy tiszta egyéni választókerületes rendszerben sem elfogadható – ahol legalább részben joggal hivatkoznak arra a honatyák, hogy személy szerint rájuk voksoltak a szavazók, nem egy pártra – , hát még a Romániában érvényben lévő hibrid rendszerben, ahol a mandátumok nagy részét listás módszerrel osztották vissza. Hiába hangoztatják a képviselők és szenátorok, hogy a polgárok személyesen voksoltak rájuk, mert az illető személyhez egy adott ideológia és pártháttér is kapcsolódik. Emellett ma elég kevés olyan honatya van, akinek olyan magával ragadó karizmája volna, hogy pártállástól függetlenül önmaga miatt választanák újra. Éppen ezért a választópolgárok ordas, szankcionálandó becsapásának minősül, ha egy honatya menet közben „jön rá”, hogy ő tulajdonképpen nem is ért egyet eddigi pártjának nézeteivel, ezért egy más doktrínát valló frakcióhoz csatlakozik – akár függetlenként is. A mandátumvesztés talán túlságosan súlyos büntetésnek hangzik, ám ami most zajlik, az a parlamentarizmus megcsúfolása. Ha valaki függetlenként akar politizálni, adja vissza mandátumát, és méresse meg magát a választáson függetlenként. A polgároknak csak ebben az esetben lesz valós választási lehetőségük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok