2010. február 09., 10:302010. február 09., 10:30
Persze a Nyugat-barát ukrán erők elsősorban saját maguknak köszönhetik kudarcukat, hiszen a 2004-es narancsos forradalom eufóriáját követően mind az elnöki székbe került Viktor Juscsenko, mind Julija Timosenko miniszterelnök képtelen volt érdemi, a gazdaság fejlődését és az ország polgárainak jólétét elősegítő intézkedéseket hozni, ehelyett egymást igyekeztek gyengíteni, a rivalizálásnak pedig az ukrán polgárok itták meg a levét.
Akiknek azt is el kellett szenvedniük, hogy a megerősödött Moszkva – kihasználva, hogy az elmaradt reformok miatt a Nyugat habozott a keblére ölelni Kijevet – a gázfegyver bevetésével megmutatta, ki az úr a régióban, sőt a két évvel ezelőtti NATO-csúcson Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök már az amerikaiakat is megtorpanásra kényszerítete, amikor rábírta őket, ne hívják meg Ukrajnát és Grúziát a katonai szövetségbe. Ráadásul a kijevi vezetés is mindent megtett, hogy az országban élő nagyszámú oroszt és a többi nemzeti kisebbséget is egységfrontba tömörítse az orosz közegben szocializálódott Janukovics mellett, amikor az orosz nyelv használatát visszaszorítandó minden Ukrajnában élő kisebbséget hátrányosan érintő korlátozásokat vezetett be.
Janukovics hívei ezért – azokkal egyetemben, akik a mostani anarchiánál még az orosz befolyási övezetbe való visszatagozódást is szívesebben fogadják, ha az stabilitást hoz – fontosabbnak érezték, hogy elmenjenek szavazni. A Moszkva-barát jelölt győzelme ismét átrajzolja a régió geopolitikai térképét, hiszen az orosz érdekszféra határa immár Közép-Európáig nyúlik, és határos a NATO-val.
Azt pedig, hogy Moszkva komolyan gondolja, hogy Európa keleti fele fölött ismét neki kell ellenőrzést gyakorolnia, a gázcsapokkal való játszadozás mellett az amerikai rakétaelhárító rendszer Romániába tervezett elemei elleni tiltakozás is jelzi. Ha azonban Amerika ismét meghátrálna, azzal végképp elismerné gyengeségét – és könnyen megtörténhet, hogy tovább növelné Moszkva étvágyát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.