2011. június 30., 10:112011. június 30., 10:11
Ami érthető is egy olyan korszak után, melyben meghamisították a múltat, szisztematikusan rombolták az értékeket, különös tekintettel a közösségeket összetartó, elsősorban a nemzetnek tartást adó szellemi kincsekre. Nekünk itt, Romániában egyáltalán nem tanították a múlt rendszer idején a magyarság (valós) történelmét, azonban Magyarországon is kimaradt a Kádár-érában a tananyagból igen sok, meghatározó esemény. Rosszabbik esetben nemcsak kimaradtak dolgok, hanem a hatalmat kedvező fényben feltüntető módon, a tényeket eltorzítva tálalták a történelem egyes korszakait. Sok neves kutató állítja továbbá azt, hogy nemzeti történelmünk meghamisítása jóval korábban kezdődött, a tizenkilencedik században, ellenségeinknek az lévén az érdeke, hogy megsemmisítsék a folyamatosan szabadságharcokhoz, lázadásokhoz vezető erős magyar identitástudatot, ami a múlt ismeretében gyökerezett.
Megdőlni látszik a finnugor származáselmélet, valamint az a tétel is, hogy a magyarok – egy primitív, barbár nép – ellenségektől üldözve menekültek be a Kárpát-medencébe, ahol rabló hadjáratokkal zaklatták Európát. A primitív, barbár jelző már csak azért sem látszik megállni a helyét, mivel írásos dokumentumok alapján a magyarság 80 százaléka ismerte a rovásírást bő ezer évvel ezelőtt (amikor Európában az írástudók aránya körülbelül egy volt az ezerhez), másrészt pedig a hadjáratok sikeressége valószínűleg nem a brutalitásnak volt köszönhető, hanem az ellenfélénél fejlettebb haditechnikának. Érthető tehát a hiányérzet, mely a múlt megismerésére sarkall. Sokszor azonban elkeseredem, sőt felháborodom egyes irományokon, illetve az önjelölt aszfalttáltosok előadásain.
Az ügy szempontjából igen károsnak tartom ugyanis azt, ha túllőnek a célon, például amikor az egyiptomi hieroglifákból vélnek kiolvasni magyar kifejezéseket, vagy amikor azt bizonygatják, hogy Noétól Jézus Krisztusig a világtörténelem minden neves személyisége magyar származású volt. Kizárni ugyan nem lehet ezt sem, azonban nem ártana csínján bánni az ilyen tanok terjesztésével, hiszen egy eszmét úgy lehet a leginkább lejáratni, ha nevetségessé teszik azt. Párhuzamként felhozhatnám például, hogy semmi sem ártott annyit a természetvédelem ügyének, amint amikor unatkozó amerikai háziasszonyok az utcán tüntettek az ecetmuslicákon végzett, általuk állatkínzásnak minősített genetikai kísérletek betiltása érdekében.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!