2012. március 29., 09:472012. március 29., 09:47
Tény és való, hogy a Krassó-Szörény megyei tanácselnök pálfordulása váratlan és meglepő lépés, amelyre a legkevésbé lehetett számítani. Annál is inkább, mivel az elmúlt években a honi politikában az ellenzéki politikusok árulása, jól fizető állami posztokkal, választott tisztségviselők esetében költségvetési pénzekkel történő megvásárlása volt a trend. Amire közismerten kiváló machinátori képességeivel Traian Băsescu azzal is rásegített, hogy kitartóan, egyenként megpróbálta felszalámizni a balliberális ellenzéket. Nos, a Frunzăverde-fiaskó hatalmas pofonként csattant az államfő és a PDL vezetőinek arcán, hiszen csak azt kapták vissza, amit megérdemelnek.
Hiú ábránd azonban abban bízni, hogy a román pártok ezentúl mélységesen megvetik a politikai migrációt, és a helyi, megyei tanácsosokról a megyei tanácselnökökre, polgármesterekre, parlamenti képviselőkre és szenátorokra is kiterjesztik a tiltást, miszerint elveszíti mandátumát, aki választott tisztsége betöltése során pártot vált.
Az árulás gyakorlata ugyanis kódolva van a Dâmboviţa-parti politikában: ha saját érdekei úgy kívánják, egy közszereplő képes átigazolni a paletta szélsőjobb feléről a liberális, onnan pedig a baloldalra, ideológiai hűség, tisztesség és becsület e téren ismeretlen fogalomnak számít. (Olyan politikus is akad, aki immár az ötödik párt székházának kilincsét koptatja.)
Ráadásul ezt a fajta folyamatos átvándorlást legitimálja is a politikai osztály. Crin Antonescu liberális elnök valósággal az egekig magasztalta Frunzăverde „bátorságát, erkölcsi tartását” (sokat elárul a PNL belső demokráciájáról az is, hogy rögtön felkenték alelnöknek), holott mindeddig kíméletlenül ostorozta és leárulózta például a kormánykoalíciót erősítő, többek között a PNL-ből kivált független honatyákból álló UNPR-t. Vagyis az Antonescu-logika alapvetése: ha a mieink követik el, árulás, ha az övéik, akkor erkölcsi bravúr. Tiszta Caragiale: ha egyszer a párt érdeke így kívánja…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok