2012. február 02., 09:442012. február 02., 09:44
Constantin Ostaficiuc minden bizonnyal a kolozsvári demokrata-liberális kollégáktól próbálja ellesni a technikát, csakhogy miközben ő számítógépes rajzokat lobogtatva, anyagi fedezet nélkül ígérget, a kincses város egy megépült arénával és egy épülőfélben lévő sportcsarnokkal a háta mögött feszül neki az idei választási kampánynak.
A két városban közös, hogy mindkettő nagy sporthagyományokkal rendelkezik, és mindkettőben régóta téma a sportberuházás. Kolozsváron idejében felismerték, hogy a helyiek többsége által kedvelt futballcsapat, az U felkarolásával csak nyerhet a politikum. A stadionépítési projekt kivitelezése a PDL 2008-as választási győzelme után gyorsult fel, és tavaly ősszel már át is adták az áfa nélkül mintegy 36 millió eurót felemésztő, 30 ezer férőhelyes arénát. Eközben Temesváron az önkormányzatok nem tudnak mit kezdeni az egy bukaresti spekuláns karmai között fulladozó Polival. A közgyűlések politikai vonalon megosztottak e kérdésben is, és egyik fél sem olyan erős, hogy a népakarat élére álljon.
Ostaficiuc most arra pályázik, ha ismét bedobja a köztudatba az új sportlétesítmények megépítését, a választópolgárok elhiszik, a megyei tanácselnök – akit amúgy az összeférhetetlenségi ügynökség nemrég eltiltott a további politikai szerepvállalástól – az az ember, aki megvalósítja a temesvári sportszeretők álmait. Tény, hogy felkarolt sportcsapatokkal vagy új sportlétesítményekkel is lehet kampányolni, de ez csak konkrét eredmények felmutatásával hozhat szavazatokat. A legfőbb kérdésre pedig hamarosan Kolozsváron kapjuk meg a választ: vajon a politikumnak is megéri-e megvalósítani az efféle álmokat? Mert kiindulópontként szolgálhat mások számára is, hogy a jelenleg rendkívül népszerűtlen kormánypárt, a PDL helyi szinten mennyit ment meg szavazóbázisából és presztízséből az arénának köszönhetően, és az mire lesz elég.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.