
Ha az autóversenyt száguldó cirkusznak becézik, akkor a honi záróvizsgákat nevezzük araszoló cirkusznak, mivel pár éve nincs cirkusz nélkül se képességvizsga, se érettségi.
2013. július 07., 22:132013. július 07., 22:13
Menetrendszerűen most is bejött: kezdődött az elnöki tanácsossá buktatott, nyilvánosság előtt államtitkári súgásra szoruló volt tanügyminiszter felvijjogásával: csalás a nyolcadikosok jó eredménye, nem lehet ennyi ügyes gyermek ebben az országban. És kenyéradó gazdájához hasonlóan azonnal rá is ütötte kijelentésére a politikai bélyeget: a sötét kormányerők parancsára történt a jegyek tupírozása.
Nem védem a jelenlegi minisztert, mivel se jót, se rosszat nem hallani ténykedéséről, mondhatnám a szürke eminenciások (egyik) legszürkébbjének is, az előző viszont mai napig nem volt hajlandó (vagy képes?!) bemutatni a kizárólag őáltala híresztelt ragyogó külföldi tanulmányi eredményeit igazoló papírjait, legalább az érettségiről szólót. S mivel a nyolcadikosokkal kapcsolatos kételyei nem váltottak ki különösebb visszhangot, valamit tenni kellett az írásbeli érettségi első napján: vigyázat, szivárgás!!
A nap végén már több tucat vizsgáztató tanár állt sorba a kihallgató szervek előtt, a melltartókból előkerültek a csúszópénzek, majd jött az igazgatók leváltása, sőt letartóztatása. Az úgynevezett internetes tételszivárogtatás gyorsan lekerült a műsorról, már mindent csak a három K-összegek (kínált, kért, követelt) borítottak be: ki gyűjtött, miért, mióta, kinek adta tovább, kik a cinkosok... áll a bál.
A casus bellit képező fővárosi középiskola nem tartozik ugyan az ország csúcsgimnáziumai közé, de bármelyik városban akárhány elit suliban lehetne hasonlót találni, mivel egyszerűen ilyen a rendszer. És huszonegy év tapasztalatával állítom, hogy a legnagyobb felelős mindezért az emberi tényező: a valós, illetve a pénzéhséget elmaszkírozó gyengeség. Miért épp a mi gyerekeinket bántsuk, adjunk nekik esélyt, a másik tagozat, a rivális iskola még olyanabbul csinálja... Sokan szóvá tettük sokszor, de annyi.
A másik két ok már lerágott csont: az állandó, ötletszerű, csak azért is változtatás és a krónikus alulfizetettség. Előbbi miatt tanár sem, gyermek sem tudja, vajon év végéig milyenek lesznek a követelmények, utóbbi pedig nem mentség ugyan, de ha jobban megnézzük, akkor mégiscsak az. S legyen bár populizmus, de így arra is árnyék vetül, aki igyekszik jól tanulni, jól tanítani. Az araszoló cirkusz pedig, mint a képregény: folyt. köv. Jövőre.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!