2011. június 02., 10:042011. június 02., 10:04
Még mielőtt valaki rázendítene a „te is olyan vagy, hogy az állatokat pátyolgatod, az embereket meg nem szereted” kezdetű nótára, leszögezném: magam és minden épeszű állatvédő azt akarja, hogy felszámolódjék végre a kóborkutya-jelenség, hisz az embertől leginkább függő állatoknak, a kutyáknak rossz elsősorban, hogy a városok utcáin kell tengődniük.
Viszont annak ellenére, hogy nyilvánvalóan az ivartalanítás jelenti az egyedüli célravezető megoldást (aki ezt nem hiszi, azt kérem, hogy tájékozódjék, például látogasson el Nagyváradra, ahol az ivartalanítási és örökbefogadási programmal igen jó eredményeket értek el), a román parlament ismét olyan törvényt akar hozni, amely megengedi a korábban alkalmazott és bizonyítottan eredménytelen módszert: az állatok befogását és leöldösését. Hogy miért? Mert egy rohadt jó üzlet. Szép kis summákat lehet ugyanis leakasztani az önkormányzatokról például a sintérszolgálatok fenntartása révén. Melyeket, furcsamód, sehol nem ellenőriznek olyan szigorúan, mint a többi úgynevezett szolgáltatót. Meg aztán képben van a Protan nevű vállalat is, melynek tulajdonosi körébe igen befolyásos politikusok tartoznak.
A cég kormányzati segítséggel olyan kiváló helyzetbe hozta magát, hogy például a Szatmár megyei önkormányzatok nem szállíttathatnak máshová állattetemeket, csakis a vállalat dési telephelyére. Annak ellenére, hogy Szatmárnémetiben is van állatkrematórium. Nemrég hallottam egy vidéki polgármestertől, hogy egy elhullott tehén megsemmisítési költségei címszóval a Protan egy temetés árát, azaz körülbelül 2500 lejt számolt fel az önkormányzatnak. Mivel testsúlykilogramm után kell fizetniük, 15–20 kóbor leölt kutya után ugyanez az összeg kérhető. Hacsak nem papíron megy az egész, mert mégiscsak kár volna a kóborkutya-állományt felszámolni, amikor ilyen kitűnő jövedelemszerzési lehetőséget jelent. Egyszóval: ha a parlament úgy dönt, hogy az állatvédők helyett ismét a sintérekre és a dögszállítókra bízza a gazdátlan ebek ügyét, azzal egy dolgot ér el: biztosítja, hogy ne tűnjenek el a kutyák az utcáról. Hisz egyetlen cég sem ellensége a saját kasszájának, és nem lesz hülye felszámolni a fő jövedelemforrását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!