„Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az arany kapu..." Igen, így, egyszerűen, kisbetűkkel és két szóban.
2013. június 03., 10:212013. június 03., 10:21
Vagyis egy hagyományos kapu, még ha aranyból is van. Egybe írva, aranykapunak, az már más. Az jelkép is lehet, illetve biztosan az. Ha pedig nagybetűs, akkor a jelképek jelképe. Ami elé egyszer ér az ember, és az az igazi, ha az Aranykapun átmenni is csak egyszer megy át valaki. (Igaz, hogy az Élet adhat több esélyt, bejöhet a harmadik, a negyedik próbálkozás, de azt a bizonyos elsőt és egyetlent nem lehet újrajátszani. Az ismétlés más film lesz.)
Ilyen tájban, ballagáskor a legfénylőbb, a legtágabbra kitárt az Aranykapu. És ilyenkor minden átlépő a legjobbakat gondolja, a legszebbeket látja. Ha izgul is a felnőtté érését papírral hitelesítő vizsgasortól, ballagáskor feledi a ráváró izgalmakat. Kettesével vagy libasorba rendeződve, egymás vállát fogva mennek, ballagnak az újdonsült felnőttek. Tele hittel, vággyal, akarattal, hogy majd én megmutatom a világnak! Szívesen mondanám, hogy ez a legszebb nap az életben, de csak az egyik legszebb. A tanárok sem tudnak belefásulni a sok-sok ballagásba: nem lehet elfelejteni, hogy az épp akkor éneklő-virágokat cipelő osztályoknak ilyen többet nem lesz. S aztán nekilódul az idő, úgy telik, hogy észre sem lehet venni, továbbtanulás, szerelem, házasság, az első gyerek öröme, a második izgatott várása, munka – és máris jön a megkeresés: mikor rendezzük a tízéves találkozót? Hogyhogy, máris? Már eltelt tíz év? El, valóban eltelt.
Nincs még egy hónapja sem, hogy meghívott a találkozójukra egy olyan osztály, akiket négy évig tanítottam, évről évre jobb eredményeket értek el, biztatták, segítették egymást az aranykapu felé. Most is majdnem teljes létszámban összegyűltek, büszkén „jelentették\", hogy sokszor még annak idején sem volt mindig meg ez a létszám. Aztán az osztályfőnökük vallatására megkezdték a beszámolót, én pedig csak hallgattam, arra gondolva, hogy érdemes volt-e. Érdemes volt hordani számukra az olvasnivalót, bár akkor még nem is tudtam, hogy ők az utolsó évfolyam, akik szeretik a könyvet, és nem tapadtak rá az e-olvasásra? Miközben a gyerekeik képeit mutogatták egymásnak, idézték régi olvasmányélményeiket is, nem feledve megemlíteni, hányszor vették hasznát tudásuknak a munkájukban. Megtalálták a helyüket: családjuk van, dolgoznak, újabb és újabb aranykapukon mennek át céljaik felé. Érdemes volt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!