2009. június 23., 10:582009. június 23., 10:58
És a hír olvasatán talán egyikünkben sem merül fel annak a kérdése, hogy vajon miért történik ez így. Hiszen valamilyen kórházélménnyel mindannyian rendelkezünk – közvetlenül vagy közvetve. Szerencsés esetben csak elmondásokból tudunk a nemtörődöm személyzetről, a hiányos felszerelésről és az orvosról, akinek ugyan hivatása a beteg ember gyógyítása, de rá sem néz a szenvedőre, amíg a boríték valamely csoda folytán át nem vándorol a fehér köpeny zsebébe.
És nem kell nagy fantázia, vagy közvetlen érintettség ahhoz, hogy elképzeljük: szüléskor sincs ez másképp, hiába a választott orvos, akinek magánrendelőjében a terhesség kilenc hónapja alatt a kismama már részletenként otthagyott egy zsák pénzt. De hát a rendszer az ilyen, és a rendszer már évek óta ilyen, és úgy tűnik, még évekig ilyen lesz. Tehát senki sem csodálkozik azon, ha a szülés várható időpontja előtt két héttel a leendő anyuka összecsomagol és távozik az országból, így mintegy véletlenül majd Magyarországon szüli meg gyerekét.
Nem mintha ott nem kellene külön kifizetni a választott orvost, a csecsemős nővér kedvességét, és nem mintha a külföldi szülés nem kerülne több papírmunkába és pluszpénzbe. Mégis feltűnően sokan választják ezt a megoldást, egyre többen, és nemcsak magyar anyanyelvűek. És mint tudjuk, az igény alakítja a piacot; a határ menti városokban a romániai szülő nőkre szakosodott „iparág” alakult ki – szállással, orvossal, bábával, tolmáccsal – a kereslet függvényében.
De az összes járulékos költség sem éri el az itthoni magánklinikákon kifizetendő összeget, mert még az az opciója maradna az anyának: csillagászati árakért magánkórházat választani itthon, ahol megadatik minden kényelem, ami az állami szülészeteken nem. Igaz – a mindennapi mosolyért, a normalitásért Romániában még keményen kell fizetni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok