JEGYZET – Egy évben egyszer óriási csinnadrattával, mindent és mindenkit megmozgatva megünnepeljük a gyerekeket.
2014. június 03., 20:112014. június 03., 20:11
Amikor még az voltam, ösztönösen nem szerettem, később nagyon is tudatosan: álságos, műmosolyos, megjátszott az egész. Akinek van gyereke, annak nem kell mondanom, akinek nincs, az is tudja, hogy a gyerek egy életre szól, nem az évből egy napra.
Volt az idén is felhajtás bőven, bevonták a tűzoltókat, csendőröket, lovasokat, tüzéreket… élvezték is a gyerekek kellőképpen a műtüzeket, a kardozást, nyilazást – magyarán a felgerjesztett erőszakot. Arra vagyok kíváncsi, hány gyerek próbálja majd újraélni a ház fellángolását, vagy feni meg a konyhakést az osztálytársa hátán. Nem tudom, a hasonló programok szervezői miért nem gondolnak a gyerekek-serdülők utánzásra mindig hajlamos vérmérsékletére?!
De ne jósolgassak én eljövendő baleseteket, örüljek, hogy baj nélkül elmúlt a nagy ünneplés. Másnap pedig nyugodtan lehetett folytatni a gyerekek idomítását. Más szót akartam volna használni, de maradjunk ennél. Mert amit a kisiskolásokkal ismeretfelmérő címen végeznek, az szerintem felér a cirkuszi oroszlánszelídítéssel. Ha nem csalódom, a magyarázat az, hogy szoktatni kell a gyermeket a folyamatos vizsgázáshoz. De miért épp második osztályban kezdik? És stresszelik jó időn át, hogy jön majd a vizsga, és lesz akkor haddelhadd.
Szerencsére a másodikosok csak huszonöt percen át „vizsgáznak”, a negyedikesek már a hatodikosokhoz hasonlóan egy-egy órát. Három napon át. S hogy véletlenül se maradjanak ki ebből a tesztshow-ból a tanerők sem, a vizsganapokon hajnali 5-re (!!!) kell bemenniük az iskolába, hogy letöltsék a kérdéseket. Aztán áttanítják a délelőttöt, majd hogy ne unatkozzanak, bent maradnak dolgozatot javítani.
Mindezt – természetesen! – azért, mert össznépi felfogás, hogy a tanerő nem csinál semmit, csak ül és beszél. Azt is akkor, amikor épp nincs vakáción. Ugyanezt nem igazán merik hangoztatni például a honatyákról-anyákról, mert ők nagyon sokszorosát kapják a szabadnapjaikért, mint a tanerők, akiknek a havi fizetéséből talán reggeliznek egy jót.
Aki pedig ennyit kap a „munkájáért”, az fontos ember, azt nem szabad bántani. Nem véletlen, hogy a gyereknapi banzáj csúcsa is az volt, hogy a kicsiket a törvényhozók székeibe ültették és nem egy tanári szobába. Nehogy már az elvetemült lurkó tanár akarjon lenni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!