TÁRCA – „Midőn az őz bepólyálja gyermekét, gyermekét, örömében így kezdi el énekét” – dalolta teli torokból, miután az oviban betanították az ünnepi szövegeket, és kiosztották a betlehemes játék szerepeit.
2015. december 24., 10:582015. december 24., 10:58
2015. december 24., 14:412015. december 24., 14:41
„Menyböl az angyal\" – énekelte magabiztosan pár nappal később, és szentül hitte, hogy a menyböl ige, és olyasmit jelenthet, mint a bömböl, csak titokzatosabb, és hogy az angyal valamit egész biztosan cselekszik, ha már eljött hozzátok, pásztorok.
Picit eltűnődött, hogy vajon az őz honnan szerezhet pólyát szent karácsony ünnepén, és hogy az angyalok talán valamivel gyakrabban szoktak áhítatos, égnek emelt tekintettel énekelni, mint bömbölni. De a menybölés és a gyermekét bepólyáló őz éppúgy belefért a karácsony csodáiról alkotott képbe, mint az, hogy hipp-hopp, egyszer csak megjelenik a fénybe burkolózott karácsonyfa, varázslatos módon hirtelen itt termett a lesötétített szobában, alatta színes papírba öltöztetett ajándékok.
A titokzatos csomagokról természetesen kiderült (nem is lehetne másként), hogy majdnem pontosan ugyanazokat az áhított kincseket rejtik, amiket a levélben kért. Az igazi lovat azért mégsem kapta meg. Titokban picit reménykedett, hogy amire hazaérnek a szánkózásból, már tiszteletét tette az angyal, és hátha-hátha ott prüszköl a fekete paripa az udvaron az almafához kötve, szilajon rúgja a havat a patájával.
Az ünnep akkor is csoda és varázslat, és valószínűleg akkor is megszépíti a hosszú távú emlékezet, ha aznap zengett a ház a veszekedéstől. A konyhában azt bömbölték, hogy vajon ki fog ráérni befejezni a nagytakarítást ebben a rumliban, tulajdonképpen kinek kellene és mikor ablakot mosni, porszívózni. Azt is bömbölték, hogy azért nem sül meg időben a mákos bejgli, mert elfelejtetted megvenni hozzá a mákot, meg hogy miért kell mindig mindent utolsó percre hagyni, hiszen normális családokban már jóval karácsony előtt elintézik az ajándékvásárlást. Hogy senki sem futkos december 24-én délben csillagszóróért, csak mi, mert nálunk semmi nem megy simán, mint a normális családoknál.
Szóval hiába csattogtatták dühösen a töltöttkáposztás-lábas fedőjét és hiába ripakodtak egymásra, azért mégiscsak eljött az ünnep. Az angyal valószínűleg nem ért rá pont a mai napon, a rengeteg menybölés közepette az ő ablakukon is bekukucskálni, mert ha hallotta volna a patáliát, biztosan nem állna itt a karácsonyfa. Az ünnep viszont évről évre hűségesen megérkezett. A legelső karácsonyok ugyanúgy tovatűntek, mint a gyermekét a havas fák közt bepólyáló őz vagy a menybölő angyal vizualizált képe. Az áhított ajándékok listája egyre rövidült.
Talán egyetlenegy kívánság szerepel most már a meg sem írt levélben: hogy a varázslat, a csoda megmaradjon. Az sem baj, ha ünnep előtt és után néha csattognak a lábasfedők, hogy vita hallatszik a konyhából. Végülis az sem baj, hogy az igazi ló azóta sem ügetett be a havas udvarra. Csak jöjjön el ezután is az angyal. És az se baj, ha menyböl.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!