2012. február 15., 10:222012. február 15., 10:22
A magyar kormány által nemzeti jelentőségű programmá nyilvánított KMN idei megszervezését szerencsére nem veszélyezteti, hogy az önkormányzat nem hajlandó kiemelt fontosságú eseménysorozatként kezelni a tavaly több tízezer látogatóval büszkélkedő, egyhetes rendezvényt, a román tanácsosok elutasító magatartása azonban ismét arról tesz tanúbizonyságot, hogy a város magyarjait másodrangú közösségként kezelik, a magyar tanácsosok érdekérvényesítési ereje pedig mérhetetlen, majdhogynem a nullával egyenlő. Utóbbi tényt támasztja alá László Attila alpolgármester durcás felszólalása, aki a hétfői tanácsülésen, a kiemelt rendezvényekre szánt pénzösszegek odaítéléséről szóló napirendi pont tárgyalásakor azt javasolta, hogy azért néha az ő véleményét is kérjék ki.
Természetesen a szavazáskor nem vették figyelembe ezt, ahogyan a Molnos Lajos által vezetett kulturális bizottsággal sem egyeztettek a támogatások elosztásáról. Az RMDSZ-es frakció költségkiegészítési kérelmét azzal a magyarázattal utasították el pártállástól függetlenül a román kollégák, hogy a KMN „csupán” etnikai és kulturális rendezvény, míg a határozattervezetben szereplő három esemény – a májusi városnapok, a december elsejei rendezvények, illetve a szilveszteri ünnepségek – a város valamennyi lakójához egyaránt szól. A KMN háttérbe szorítása, jelképes rangfosztása a Kolozsváron szűnni nem akaró többségi erőfitogtatás legújabb „gyöngéd” megnyilatkozása.
Ez ismét azt bizonyítja, hogy a sokat hangoztatott multikulturalizmus – amely az Európa 2020-as kulturális fővárosa cím pályázati anyagának egyik alappillére – csupán üres fogalom. Legalább ennyire szomorú, hogy a példaértékű magyar összefogást eredményező kezdeményezés még mindig képes egyazon táborba rázni az amúgy egymással vagdalkozó, de mindenekfelett hithű soviniszta román politikusokat is. Ugyanakkor ennél is elkeserítőbb, hogy a magyar közösség helyi érdekképviseletének néha csupán szerény véleménye van minderről, és valamiért megfelel számára a sorozatosan egyértelműsített alárendelt szerep.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.