2009. március 31., 11:052009. március 31., 11:05
Válságkezelő csapatunkat nagy körültekintéssel válogattuk ki. Miniszterelnök-helyettesnek az utánam következő honalapítót (IV. Béla) jelölöm, sőt kikötöttem, hogy a vallásügyi és nemzettudat-építési tárcát nem kaphatja más, mint Szent István király. (Fontos tisztségek, jobb a családtagokra bízni.) Itt fejezem ki sajnálatomat, hogy Batthyány Lajos, aki elsőként került szóba miniszterelnök-jelöltként, személyes okok miatt nem vállalta a miniszterelnök-jelöltséget. (Druszájához hasonlító neve és bajusza miatt félt, hogy mindenkinek a Batthyány-csomag jut majd eszébe második kormányáról.) Az ő javaslatára kértem fel Kossuth Lajost a pénzügyminisztérium élére. Batthyány ötlete Széchenyi István is (munka- és közlekedésügy).
Az igazságügynél és rendvédelemnél Hunyadi Mátyás igazságossága plusz Deák Ferenc jogtudása és bölcsessége a siker garanciája. A gazdasági tárcát valamelyik Bethlen kapja (Gábor vagy István). Mindketten eredményesek a konszolidáció területén. Egy hölgyet is beválogattunk a csapatba. Közfelkiáltással fogadtuk el a Családügyi, Esélyegyenlőségi és Népjóléti Minisztérium vezetőjeként a nép iránti szeretetéről híres háromgyerekes családanyát, Árpádházi Szent Erzsébetet. Nobel-díjas is tagja kormányunknak: az egészségügy dr. Szent-Györgyi Albert felelőssége lesz. A közoktatás és kutatás Bolyai János feladatköréhez tartozik. A haza védelmét Hunyadi János irányítja, neki Dobó István és Zrínyi Miklós fog segíteni. A sportélet csúcsa meg ugyan ki más lehetne, mint Puskás Ferenc? (Gerevich Aladár és Papp Laci sportszerűen átengedték a helyet Öcsi bácsinak.)
Vezérek! Vitézek! (Hoppá, ez már nem jó...) Polgártársak! (Ez már jó!) Mi már bizonyítottunk. A legjobb szakértők vagyunk. Adjátok meg az esélyt, hogy ismét bizonyíthassunk! Programunk egy mondatban: „Dolgozni, dolgozni, dolgozni!”
Most kaptuk a hírt a Fennvalótól, hogy a feltámadási engedélyt megkapjuk. A nép 100% mellettünk van. Már csak a képviselők pozitív szavazatára várunk. Bizalmat szavaz-e az Országgyűlés az Árpád-kormánynak, vagy sem?
Árpád vezér (bocsánat) Álmosfia Árpád független miniszterelnök-jelölt
Kelt a honfoglalás 1113. évében, a mennyei ópusztaszeri tanácskozásunkon.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.