2012. január 10., 09:312012. január 10., 09:31
Az az érzése támadhatott, hogy ebben az országban másfél éve tombol az önkényuralom, az ellenzéki hangokat már az utcán levadásszák, és rácsok mögé dugják, Orbán Viktor pedig nem más, mint a belarusz Lukasenko pannon megfelelője.
Az emberben már-már felötlik a félelem, hogy az Egyesült Államok – Irakhoz vagy Líbiához hasonlóan – mikor kezdi el szőnyegbombázni ezt a cseppnyi kelet-európai államot, amelyről a szocialisták, a liberálisok és a zöldek egymást túlkiabálva harsogják, hogy elindult a diktatúra, az elnyomórendszer, az emberi jogok sárba tiprása útján.
Manapság jóformán nem jelenik meg törvény a Magyar Közlönyben, amelyre ne sütnék rá a brüsszeli kamarillákban is, hogy előírásai ellentétesek az uniós jogrendszerrel. Ezek korrigálásáról aztán nemigen szokott szólni a fáma, holott például a sokat vitatott médiatörvény igazi orvosi lónak számít a Magyarországgal kapcsolatos hisztériakeltés terén: éppen az az alkotmánybíróság fogalmazta meg aggályait a jogszabály kapcsán, amelyre a legtöbbször rásütötték a „kormányintézmény” bélyegét.
A szintén rengeteget bírált alkotmánnyal is az a legfőbb „probléma” – hiszen mérvadó, épkézláb kifogás ez ügyben sem hallszik –, hogy a Himnusz első sorával indít, és csak a különböző neműek házasságát ismeri el. Mármost gondoljunk bele, milyen reakciókat váltanának ki Bukarestben az esetleges nyugat-európai „ajánlások”, miszerint töröljék a román alaptörvény első cikkelyéből a nemzetállamra vonatkozó kitételét… Holott mindez csak álca, a Magyarország elleni támadások jobbára annak számlájára írhatók, hogy az Orbán-kormány megadóztatta a bankokat és a multinacionális cégeket, ami a pénzvilág – no meg a német, francia, osztrák anyabankok és -cégek – szemében nem bocsánatos bűn.
Persze a magyar gazdaság ezeket leszámítva is jelentős gondokkal küszködik, az viszont egész biztosan nem hozna fellendülést, ha az ország a szűnni nem akaró pergőtűz közepette kapitulálna, és feltétel nélkül az IMF karjaiba dobná magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok