2009. december 22., 09:522009. december 22., 09:52
Az a jó sertés, amelyik küzd az életéért, így legalább a disznófogó szomszédok is megdolgoznak a pálinkaadagjukért. Egyik ismerősöm komolyan is veszi a disznófogás kérdését, és nem ad holmi nyugati módira. Kábítópisztoly helyett egy jókora husánggal, vágás előtti este és reggel is, rendesen ellátja a négylábú komája baját.
Ráadásképp egy napig éhezteti, mert akkor jobban ugrik. Mondanom sem kell, komoly indoka van félni ilyenkor annak a segítőnek, aki elsőként néz szembe a röfögő Cerberussal. Nemhogy elsőre, de még sokadjára sem sikerül kötelet akasztani a megvadult állat agyarára. Ilyenkor a szúró a kést messzire dobja, és mindenki hosszú köröket ró a kertben, míg disznó és fogó egyaránt ki nem merül. Igazi falusi rodeó, amikor Pista bácsi fél kezével a malac farkát, másikkal a kalapját tartja, miközben óránként 20 kilométerrel száguldanak a havon.
Ha esős idő van, amely mostanában gyakori karácsony előtt, off-road ralit rendeznek. A tapasztaltabbak szerint a harcban edzett zsákmány húsa sokkal ízletesebb az ólban lőtt társáénál. Ám ennek nem sok a jelentősége, hiszen a rendesen fűszerezett magyar konyha elnyomja a hús eredeti mellékízét. A malacot meg sem kérdezik, golyó vagy kard által kíván kimúlni, ami korántsem egyeztethető össze a manapság sokat hangoztatott esélyegyenlőségi irányelvekkel. Mindenesetre az autentikus népszokásokat támogatnia kell az Uniónak, hiszen ettől lesz igazán változatos a közösségi összkép. Változatos, mint ahogyan a disznótor is az.
Van olyan vidék, ahol igazi családi ünnepnek számít, máshol meg hamarjában szétszedik a röfit, és elviszik városra. Egyébként városon is vágnak disznót. Történt korábban, hogy az egyik partiumi megyeközpontban nem akart kimúlni a rosszul megszúrt jószág, és a tömbházak közötti parkban kis butángázt nyomtak a szájába. Perzselés közben aztán a disznóban felgyülemlett gáz felrobbant, és a negyedik emeleti erkélyen is húst ettek a szobakutyák. A gazdasági válság miatt sokan egyáltalán nem, vagy csak fél disznót vágnak. Azt pedig sürgősen le kell vágni, mert különben eldől az ólban.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.