Az MSZP–SZDSZ-kabinet kiválasztott magának egy hozzá lojális határon túli klienst – ez esetben az RMDSZ-t –, és úgy „vágott hozzá” forintszázmilliókat, hogy a szövetség azzal gyakorlatilag mindenféle utólagos számonkérés nélkül gazdálkodhatott. Mindennek meg is lett az eredménye: bár a létesítménynek már hosszú évekkel ezelőtt el kellett volna készülnie, mind a mai napig ott éktelenkedik a városi strand mellett a központ részeként elképzelt szálloda torzója. Csupán a konferenciaterem készült el, amelyet – sajátosan értelmezve Ady szellemiségének ápolását – az RMDSZ rendezvényeitől kezdve esküvők és keresztelők mellett immár neoprotestáns szekták összejöveteleire is bérbe adnak. Azért, hogy a létesítmény a beleölt magyar adóforintok ellenére miért nem készült el, mindmáig senki sem vonta felelősségre a beruházásért felelős bihari illetékeseket.
Mindez leképezi azt, ami nagyban történt: az előző kormány letudottnak tekintette a határon túli magyarok támogatására vonatkozó alkotmányos kötelezettségét azzal, hogy a pénzeket átutalta kiválasztott politikai partnerének. Ennél tovább nemigen ment: odaadta a halat a „négereknek”, jobban mondva a közülük kiválasztott helytartónak, akin aztán soha nem kérte számon, mi is lett az adomány sorsa, ahelyett hogy a halászat csínját-bínját oktatta volna a közösségnek.
Cserében csak annyit várt el, hogy a támogatás szétosztásának édes terhével „megvert” partner ne kérjen számon mélyebb elkötelezettséget a hivatalos doktrína szerint az első Fidesz-kormány által amúgy is túlszeretett határon túliak iránt, aminek az meg is felelt. Holott a magyar–magyar kapcsolatokban a hangsúlynak nem a pénzen kellene lennie. Az is fontos – ám még fontosabb, hogy a mindenkori magyar kormány a határon túliakat érintő kérdésekben őket kérdezze meg, és vonja be a döntéshozatalba. Ne csupán boldog keveseket válasszon ki, hanem minél szélesebb kört vonjon be az össznemzeti stratégia kidolgozásába. Amikor pedig anyagi támogatást nyújt, akkor annak sorsát a lehető legszigorúbban kérje számon. Az összmagyar ügy iránti elkötelezettsége hitelességének bizonyítása és a határon túli érintettek érdekei is ezt kívánják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok