2010. január 26., 09:402010. január 26., 09:40
A mindenkori bukaresti kormányok eddig annak ellenére éltették – az adófizetők pénzén persze – a hatalmas vízfejjé terebélyesedett, másfél millió embert foglalkoztató állami apparátust, hogy hatékonysága fordítottan arányos a létszámával: minél több a közalkalmazott, annál kisebb a teljesítmény, nagyobb a bürokrácia. Viszont nemcsak a felduzzasztott létszám miatt tarthatatlanok az állapotok az állami intézményeknél, az egész rendszer alapfilozófiája rettenetesen sántít.
Csak egy példa. Mivel a hatályos törvények megengedik, közalkalmazottak százai alkalmazzák azt a módszert, hogy áthelyezés (detaşare) útján igazolnak át egyik közintézményből a másikba, eközben azonban a régi munkáltató köteles fenntartani számukra az állást. Ez idő alatt az illető posztot csakis helyettesítő státusú alkalmazott töltheti be, persze bizonytalan ideig.
Természetesen a jelenségnek politikai vetülete is van, az efféle munkahelyváltást többnyire az kockáztatja, akinek „háta” van, például az RMDSZ központi apparátusának számos tagja, aki a szövetség hatalomra kerülése nyomán felkínált bukaresti állásra cseréli fel az esetleges visszatéréséig megőrzött erdélyi közalkalmazotti posztot, amely a politikai pályafutással ellentétben nyugdíjas állás. Holott erősen kétséges, hogy az annó a közszolgálati rádió kolozsvári stúdiójából a művelődési tárca államtitkári székébe, majd a parlamentbe, újabban pedig miniszteri bársonyszékbe került Kelemen Hunort halljuk-e még valaha a mikrofon innenső végéről.
Jellemző, hogy az efféle munkajogi luxust kizárólag a közszféra engedi meg magának, magáncégeknél ismeretlen az ehhez hasonló előjog. A pártok persze ezúttal is kivételt képeznek. Az RMDSZ például saját szabályait is felrúgja, csakhogy kedvébe járjon hűséges katonájának: holott a szövetség statútuma kimondja, az ügyvezető elnöki teendőket és kormányzati tisztséget ugyanaz a személy nem láthat el, a művelődési tárca élére kinevezett Kelemen mégis megtarthatja a posztot, csak az ezzel járó teendőket nem gyakorolhatja. Ezt nevezik ám bebetonozott funkciónak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok