2011. augusztus 11., 09:382011. augusztus 11., 09:38
Nagyon nehéz ugyanis egyetlen tollvonással rendezni, egészen pontosan a helyére tenni mindazt, amit első lépésként a kommunisták hatalomra jutását követő két-három évben, vagyis a hírhedt 1948-49. évi államosításkor, illetve az azt követő évtizedekben az „elvtársak” szintén egyetlen tollvonással elloptak. Azaz felborították az addigi tulajdonviszonyokat. A visszaszolgáltatást, egyáltalán a jogorvoslatot legalább két tényező alapvetően nehezíti: egyfelől az a jogi háttér, amely az 1989. decemberi rendszerváltozás óta soha nem mondta ki egyértelműen és félreérthetetlenül azt, hogy a jussuktól egykor politikai erőszakkal megfosztott tulajdonosok vagy azok örökösei ott és azt és annyit kapjanak vissza, amennyit annak idején tőlük elvettek. Másfelől – s az adott jogi keret minden kétséget kizáróan ehhez illeszkedik – az imént említett legelső s az azt követő többi államosítás óta az állam sok-sok elrabolt területet beépített, azaz különféle, hol jobb, hol oktalan beruházásokra használt fel, lehetetlenné téve mára az adott területek fizikai visszaszolgáltatását.
Hiszen hogy lehetne visszaadni, és kinek is kellene, mondjuk egy olyan nagyváradi, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi vagy bárhol található terület, amelyen ma, tegyük fel, egy lerobbant, semmire sem használható egykori szocialista ipari vállalat, netán egy tömbházakkal telepakolt lakónegyed áll. Mert hiszen ugye, mérhetetlen aberráció visszaadni azt a telket, amelyen a 1989 előtti nehézgépgyár esztergarészlege helyén ma épületcsonk meredezik az égre, s ugyanolyan aberráció az egykori juss jogán igényt tartani valamely második vagy akárhányadik emeleti lakásra vagy fürdőszobára. S mert az adott tényállás és jogi keret olyan, amilyen, törvényszerű a kiskapuk keresése. Egyébiránt arra is van példa, hogy a jussuktól egykor megfosztottak összefogtak, és kártérítési pert nyertek az állammal szemben. Mert ugye, az állam folytonos, rendszer(ek)től és kormányoktól függetlenül. S mert ugye, nem az emberek vették el az állam tulajdonát, hanem fordítva, az állam fizessen, mint a katonatiszt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!