VEZÉRCIKK – Katasztrofális képet fest a kormány vezetőinek hozzáértéséről a Cotroceni-palota által rendhagyó módon közzétett, az államfő, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter hétfői egyeztetését rögzítő felvétel.
2014. július 15., 19:582014. július 15., 19:58
Román szófordulattal élve: jót nevethetnénk rajta, ha nem lenne siralmas. A röpke negyedórásra sikeredett találkozót Traian Băsescu azért hívta össze, hogy Victor Pontáék próbálják meggyőzni őt a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentésének megalapozottságáról, az intézkedést célzó törvény kihirdetésének szükségességéről.
Az eredmény lesújtó: a kormányfő és a pénzügyi tárca vezetője képtelen volt megválaszolni, honnan teremtik elő, vonják el a lefaragás nyomán keletkezett költségvetési hiány pótlásához szükséges pénzt, sőt Pontának arról se volt halvány fogalma, milyen kötelezettséget rónak az országra nemzetközi partnerei a deficitet illetően.
Persze egy kormányfőnek nem kell a közgazdaságtudomány doktorának lennie, az azonban elvárható, hogy minimális gazdasági-pénzügyi ismeretekkel rendelkezzék. Ehhez képest Pontáról újfent bebizonyosodott, kizárólag politikai érdekeinek, választási törekvéseinek veti alá az ország költségvetését.
Bár a valutaalap illetékesei is figyelmeztették: nincs fedezet a nyugdíjjárulék lefaragására, az államelnöki posztot megcélzó kormányfő még a nyári vakáció előtt áterőszakolta a jogszabályt a parlamenten, hogy októberi hatályba lépése kedvező hátszelet biztosítson számára a korteskedés során.
Átlátszó húzás, akárcsak az, hogy a tb-csökkentés árát végeredményben a lakosságnak kell megfizetnie a gépjármű- és az ingatlanadó meglebegtetett emelése révén. Hol éri meg az RMDSZ-nek asszisztálni ehhez a kampánykormányzáshoz, legitimálni azt a hatalmat, amelynek inkompetenciája következményeit az egész társadalom a saját bőrén érzi a beruházások elmaradása, a kampánymaszlagnak szánt adócsökkentések, valamint az utóbbiakat kompenzáló emelések révén?
Ponta most mindent egy lapra feltéve, utána az özönvíz alapon zsonglőrködik költségvetéssel, gazdasággal, borítékolva magának az államfői tisztséget. Holott megtörténhet: jövőre szintén kormányfőként lesz kénytelen viselni mostani baklövéseinek ódiumát.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
szóljon hozzá!