2011. december 05., 09:272011. december 05., 09:27
Kész is: Drága Angyalka, hozzál nekem... A felnőttek pedig?! Ők nem álmodoznak, nem írogatnak leveleket, két lábbal a földön járva, legföljebb nosztalgiázásból idézik fel a hajdani angyalvárást. Az viszont, aki tudja, hogy sajnos nem lesz miből teljesítenie a csemeték levélben leírt kéréseit, egymásnak meg végképp nem fognak tudni meglepetésajándékokkal kedveskedni, az felnőttfejjel is várni kezdi a hószárnyú angyalkát. Ismét hinni kezd a csodában. S amikor az megérkezik, vagy érkezőben van, akkor elveszti a fejét, kitárja szívét-zsebét. Bármire képes volna, hogy örömet szerezhessen szeretteinek. Az álangyalok serege pedig lecsap. Nem suhogó szárnyakon érkeznek, hisz más világ van: mobilon üzennek. Röviden és velősen: szerencsés nyertesnek szólítják a telefon tulajdonosát, és értesítik, hogy valamilyen gépi sorsolás folytán tetemes valutaösszeg tulajdonosa... lehet.
Mindössze egy-két apró lépést kell megtennie a gazdagságig. Ha felhív egy bizonyos számot, ott megmondják a teendőket. Szegény csodaváró elrebeg egy röpke hálaimát (ennyit igazán megérdemel a telefonangyalka!), és máris nyomogatni kezdi a gombokat. Hogy hallja az utasítást, és minél hamarabb pénzéhez juthasson. Bevallom, hogy néhány évvel ezelőtt sikerült engem is bepaliznia a telefontársaságnak, egyetlen SMS távolságába helyezve a nyereményt, amiből bizony több üzenet is lett, míg meg nem untam az egészet, a következő hónapban pedig – örök életre okulva – ki nem fizettem a válaszküldések tetemes számláját. Most viszont már nem a telefontársaság szerencsélteti a szegény balekot, hanem a kőkemény szélhámosok.
Pórul jártak szégyenlős vallomásából tudom, milyen jól kigondolt a módszerük: egy bankszámlára be kell fizetni egy összeget, mert csak úgy lehet megkapni a nagy nyereményt, majd befizetés után postázni az eredeti számlát egy címre. A csodaváró teljesíti a feltételeket, néhány nap múlva viszont még kell „valamit” fizetni, ami önmagában nem elhanyagolható összeg, de a nyereményhez képest semmiség, megteszi ezt is... aztán ütheti bottal az „ajánlattevő” és a befizetett pénz nyomát. A telefonon már csak a robothang válaszol, se angyal, se csoda. És csodaváró is – talán – eggyel kevesebb lesz ezek után.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok