Jobbító szándékkal illette kritikával a minap egyik olvasónk az oktatásban küszöbön álló átszervezésekkel kapcsolatos cikkünket, mégpedig azért, mert szerinte fölöslegesen igyekeztünk sokkolni címbeli, brutális megszorításokat vizionáló kijelentésünkkel.
2013. december 17., 19:422013. december 17., 19:42
Megengedve, hogy a „brutális” kifejezés talán nem volt a legtalálóbb a tanügy finanszírozásának állapotát ecsetelő ankétunkhoz, utólag is azt valljuk: pillanatig sem állt szándékunkban a téma szenzációhajhász, bulvárszerű megközelítése. Sőt azt se bánnánk, ha nem nekünk lenne igazunk, és a végén kiderül: a romániai oktatás egén – enyhe képzavarral élve – nem gyülekeznek sűrű, sötét felhők.
Csakhogy sajnos ennek az ellenkezője igaz. Nem véletlenül zúgolódik a hazai pedagógustársadalom a tervezett megszorítások ellen, amelyek eredője az, hogy az oktatási minisztérium már nem nyújt többletfinanszírozást azoknak a tanintézeteknek, ahol a nemrég bevezetett, fejkvóta alapú normatív rendszer nem fedezi a béralapot. De az átszervezések nemcsak a szakmát – tanárokat, oktatási szakértőket, iskolaigazgatókat – töltik el aggodalommal, hanem a hasonlóképpen érintett szülőket is, akik közül nagyon sokan hozták ezekben a napokban az érintettek tudomására, hogy határozottan ellenzik gyermekük iskolájának másik tanintézettel történő összevonását.
A legelkeserítőbb, hogy a minisztérium és a tanfelügyelőségek, no meg a forráshiányra panaszkodó önkormányzatok pénzügyi szempontoknak vetik alá az iskolakérdést. Magyarul: az oktatáson próbálnak spórolni. Holott egy társadalom akkor követi el a legsúlyosabb hibát, ha nem látja be, hogy az oktatás színvonala alapvetően hozzájárul a gazdaság növekedéséhez, a szegénység csökkentéséhez, egyszóval az ország gyarapodásához. Miközben Európa fejletteb felében ezt régen felismerték, nálunk jövőre a legjobb esetben is csak a hazai össztermék 3,7 százalékát fordítják oktatásra-kutatásra, ami jóval alulmúlja az uniós átlagot.
Persze a korszerű, magas színvonalú oktatás nem csak pénzkérdés, ám ha a fiatal nemzedék nevelésére szánt forrásokat kizárólag a szűkre szabott fejkvótában mérik, ne csodálkozzunk, ha előbb-utóbb nem lesz, aki megtervez egy autópályát. Aminek megépítésére amúgy se futná...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!