2009. szeptember 28., 10:542009. szeptember 28., 10:54
A minap az egyik partiumi illetőségű úriember pénzt kért a banktól, ám kiderült nem kaphat, amíg vissza nem adja a korábban kért összeget. A hitelkérőt hidegzuhanyként érte a dolog, ugyanis kiderült, hogy egy nagyobbacska ház árát vette fel nemrég. Hirtelen az futott át az agyán, hogy kettős énje közül a másik járt korábban a bankban, és elfelejtett szólni az épp alul maradt személyiségének, ne menjen hiába kunyerálni. Amikor magához tért az első megrázkódtatás hatása alól, felülvizsgálatot kért.
A nyomozás eredményeként kiderült, valaki más, feltehetően a bank egyik belső alkalmazottja, az ő adatait használva jutott zsebpénzhez. Ettől már csak az lenne meglepőbb, ha az a valaki haza is költözne hozzá, és a szeme láttára költené el a pénzt. Mondjuk, kerti partit rendezne, és rajta kívül mindenkit meghívna. Sohasem lehet tudni, mire számítson az ember. Lehet, holnap bekopog valaki az ajtón egy nagy késsel meg egy kád jéggel, és a múlt héten odaígért vesénket követeli. Mi pedig az előttünk lobogtatott szerződés alapján nemcsak a belső szerveinket, de még a lelkünket is odaadnánk az ördögnek.
Fel sem meri tenni az ember a kérdést, mikor lesz vége annak, hogy a végtelenségig kihasználják a rendes adófizető polgárokat. Egyébként az is mindennapi eset, hogy a havi részlet minden előzetes bejelentés nélkül kamatozik. Sőt az nem is elég, hogy kamatozik, de mindenféle számla-karbantartási díjat sem átallnak elkérni az előzetesen leszerződött összeg mellé. A legidegesítőbb, hogy mindezt fapofával teszik, az empátia legapróbb jelét sem mutatva.
Gondolom, ezt az extraösszeget azért kell kifizetni, hogy jöjjön ki annak a banki alkalmazottnak a bére, aki minden reggel leporolja a számlánkat a bankfiók legfelső polcán, és még fertőtlenítővel is megtisztítja. Meg is érdemli azt a pénzt, hiszen keményen megdolgozik érte. Azt viszont senki sem kérdi meg, mi honnan szedjük elő rá a minden havi betevőt. Mert aki kivesz, annak szigorúan be is kell tennie. Sebaj, lesz ez még rosszabb is – tartják az optimistábbak. Én azért nem szeretném megvárni, amíg valami aktakukacok elkobozzák a még meglévő ingóságaimat, inkább lepaktálok Luciferrel, abban nagyobb üzlet van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok