2010. február 24., 10:442010. február 24., 10:44
A diák- és a nyugdíjasszervezetek azonnal tiltakoztak, és Emil Boc miniszterelnök is igyekezett a lehető legsürgősebben megfeddni „renitens” minisztereit. (Amúgy nem elképzelhetetlen, hogy a két téma belengetése csupán kísérlet volt a várható reakciók tesztelésére). Pedig hideg fejjel végiggondolva a helyzetet megállapítható, hogy valójában egyik felvetés sem ördögtől való.
Ha elvonatkoztatunk a demagóg felhördülésektől, látható, hogy az első javaslat azon iskolához áll közel, amely a polgárokat nem az államtól függő, a közösből kiosztott „alamizsnán” tengődő massza tagjaiként, hanem önálló, öngondoskodásra képes személyekként fogja föl. A kommunizmusban alkalmazott, és a baloldali pártok által is favorizált hamis egyenlőség eszméje helyett megpróbálja meghonosítani azt az elvet, hogy igyekezzen mindenki saját erőből biztosítani a jólétet önmaga és családja számára, és csak végső esetben kelljen a közös kasszához fordulnia.
Ez az alapja Şeitan felvetésének, hiszen lényegesen ésszerűbb, ha a gazdag családok helyett a gyermekpótlékot a valóban rászorulók kapják meg. Vlădescu már ingoványosabb terepre tévedt, ám a nyugdíjak megadóztatása más országokban, sőt 1000 lejes illetmény fölött Romániában is bevált gyakorlat. Jogos felvetés ugyan, hogy egyes nyugdíjak méltánytalanul alacsonyak, ám jelenleg az ország minden polgára kiveszi a részét a jórészt az elmúlt két év rossz kormányzása miatt kialakult elkeserítő gazdasági helyzet javításának terheiből.
Ez alól épp a szolidaritás elve alapján a nyugdíjasok sem jelenthetnek kivételt – például minimális, időlegesen kivetett, egyéb szolgáltatásokkal ellentételezett adó megfizetésével. Mindez persze felveti a nyugdíjrendszer reformjának, a nyugdíjkorhatár kitolásának és az állami helyett a hatékony magánnyugdíjpénztár-rendszer kiépítésének kérdését is – hogy legalább a következő generációknak esélyük legyen saját kézbe venni a sorsukat ahelyett, hogy minden gondjuk orvoslását az államtól várják, minimális alamizsnára szoruló páriaként élve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok