2010. január 07., 10:032010. január 07., 10:03
A tervezett fast food adót kapásból bírálók – elsősorban természetesen a gyorsétteremláncokat működtető, közvetlenül érintett multinacionális cégek, élelmiszer-ipari illetékesek – azonban sajnos nem a lényegről beszélnek, amikor az ágazat csődjét vetítik előre. Egy adónem bevezetése önmagában még nem „született rossz”, bármilyen adófajta viszont legalább három feltétel teljesülése esetén éri el a célját.
Egy illeték akkor tekinthető jónak, ha könnyen begyűjthető, nem lehet kibújni a befizetése alól, és ha az ebből befolyt összeget hatékonyan felhasználják. Márpedig erős kételyeink vannak azzal kapcsolatban, hogy a többletbevétel valóban a közegészség jobbítását szolgálja majd, arra pedig készek vagyunk mérget venni, hogy különböző trükkökkel – teszem azt a chips burgonyaszirommá történő átkeresztelésével – sokan elbliccelik majd a különadót.
Amellyel többek között az a baj, hogy nem tudni, milyen alapvető célt szolgál. Ha ugyanis egyszerűen többletbevételt akar szerezni az egészségügy költségvetésébe, akkor erre rengeteg más módszer létezik, amennyiben viszont a cél leszoktatni a lakosságot az egészségtelennek tartott élelmiszerek és italok fogyasztásáról, akkor meg sokkal drasztikusabb lépések kellenek (a jelenlegi ár tízszereséért például már nem sokan vennének hamburgert).
A kérdés másik vetülete, hogy miközben a hot dogot, pizzát, rigójancsit, szénsavas üdítőitalokat előállító, importáló vagy forgalmazó társaságokra kivetett adót minden bizonnyal a fogyasztó pénztárcája sínyli meg, miben válogathat majd ezután a gyorséttermet olcsósága miatt látogató ügyfél? Ki fog egészséges élelmiszert, italt kínálni megfizethető áron a szerény anyagi körülmények között élő, ebből kifolyólag olcsón, gyorsan és egészségtelenül táplálkozó rétegnek? Amely – mivel továbbra sem tudja megengedni magának például a méregdrága biokaját – továbbra is az adalékanyagokkal „fűszerezett” menüvel fogja tömni magát, csak sokkal drágábban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok