2011. március 28., 09:472011. március 28., 09:47
A felvetés a magyarországi balliberális ellenzék egyik leggyakoribb ellenérvét idézi, hiszen a határon túli új magyar állampolgárok szavazati jogát az amerikai függetlenségi háború kitörése előtti időszak egyik jelszavának megfordításával – nincs képviselet adózás nélkül – vitatják el. A felvetés demagógiafaktora igen nagy, hiszen bármely téma anyagi vonzatainak pedzegetése kiválóan alkalmas arra, hogy felszítsa a kedélyeket. Ugyanakkor mindamellett, hogy ellenérvként már megfogalmazódott: igen nagy azon született állampolgárok száma, akik nem fizetnek semmilyen adót, de mégis élhetnek választójogukkal, Antonescu felvetése ismét csak rávilágít arra a tényre, hogy a határon túliak szavazati jogát szabályozó majdani törvény megalkotásakor a lehető legkörültekintőbben kell eljárni. Ellenkező esetben súlyos konfliktusok jöhetnek létre az anyaországiak és a határon túliak között, akik az életvitelszerűen Magyarországon élőknél lényegesen kisebb mértékben viselik majd szavazatuk következményeit. Az egyébként egyértelmű, hogy Antonescu azért kötné anyagi feltételekhez a külhoniak szavazati jogát, mert azok körében történetesen nem ő és pártja a legnépszerűbb, hanem a jelenlegi államfő, Traian Băsescu. Csakhogy ebben az esetben nem ez az egyetlen megoldás: miért nem folytat a PNL olyan politikát, amellyel a határon túli románokat is meg tudja győzni arról, hogy érdemesebb rá szavazni? (Ezalatt ugyanakkor korántsem azt értem, hogy primitív, magyarellenes ámokfutást kell folytatni, ahogy azt mostanában teszi – ettől nem lesz nemzetibb a párt, csak szélsőségesebb.) Mindenesetre a budapesti kormánynak érdemes lenne megfontolnia, hogy a határon túliak ne pártlistára voksoljanak majd, hanem saját képviselőket delegáljanak az Országgyűlésbe. Hitelesebb ugyanis a képviselet, ha a nagyváradi vagy a brassói magyar érdekeit nem egy siófoki vagy budapesti honatya képviseli. Ráadásul azt az érvet is gyengítheti, hogy a Fidesz csupán saját hatalmát szeretné a határon túli voksokkal bebetonozni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!