2009. október 05., 10:042009. október 05., 10:04
Meg is értek mindenkit, magam sem eszek gyrost meg saormát, ha van babgulyás. Ha belegondolok, nagyapám sohasem evett egyetlen szendvicsfélét sem, pláne nem törököt, mégis majdnem 90 évet élt. Kiszámoltam, és sokkal többe kerül a gyorshizlaló szempillantásétel, mint a napi menü. Kiírják a táblára, hogy mennyi, de azért ugye még mustárt, paradicsom- és egyéb szószt, meg salátát is kérek bele.
Aztán a felárral meg jó étvágyat kívánnak, de egy-két óra alatt meg is emésztem a műanyagot, és újra megéhezem. Az éttermi ennivaló pedig fix áron van, és egész napra kitart. Nem beszélve arról, hogy nincsen benne sem keleti kígyó és sem nyugati béka, hanem hazai babból és burgonyából főzik. Aztán a leves, második és desszert mesterhármasa sokkal megértőbb az ember ízlelőbimbóival és emésztősavaival, mint a keleti maszlag. Sőt majdnem olyan, mintha otthon főzték volna, csak a nagymamai szeretet helyett a pénzéhség vezérli a kezeiket. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy szépen terített fehér asztalnál kell enni, és nem az utcasarkon, a kuka mellett.
Mert a kézben szorongatott burger egy része az ingen belül, a másik fele meg kívül landol, a mosóporgyártók nagy örömére. Biztosan nekik is van gyorséttermük. Az sem mindegy, hogy kellemes zene mellett falatozunk, vagy az autódudáktól megrettenve harapjuk el a nyelvünket, miközben minden koldus és galamb azt lesi, mikor hull ki valami a kezünkből. Persze az idő nagy úr, és a kerek gyorskaját meg lehet enni az úton is, így az ebédszünetünket nem kell evésre pazarolnunk, hanem közben dolgozhatunk, vagy elkölthetjük a kemény munkával megkeresett fizetésünk.
Hosszú távon is megéri, mert évek múltával majd az orvos gazdagodik meg belőlünk, és nyithat gyorséttermet, mint a fogász, akinek felesége cukrászdatulajdonos. Arra gondolni sem lehet a mai világban, hogy otthon főzzünk, mert haza csak aludni járunk. Egész nap a szerencsénk után futunk szakadatlanul. Még álmunkban is a következő nap gondjait próbáljuk megoldani. Érdemes lenne mindennap legalább egy menüre megállni, és közben felidézni gyerekkorunk szép nyarait, amikor a nagyszüleinkkel bográcsoztunk ráérősen, nem gondolva, hogy egyszer gyorsevőkké válunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok