JEGYZET – Agyonrágott vicceink közé tartozott a hajdani választásoknak mondott össznépi cirkuszra készülődve, hogy az egész arra hasonlít, amikor az Úr megalkotta Évát, odaállította Ádám elé, és rászólt: Ádám, válassz magadnak feleséget.
2015. szeptember 29., 22:272015. szeptember 29., 22:27
Mert ahogy Ádámnak sem az idők kezdetén, úgy nekünk sem volt ki/mi között választani: milliméterre kiszámították, hány százalék ipari munkás, földműves, értelmiségi, közülük hány többségi, kisebbségi és nem utolsósorban mennyi férfi és menynyi nő szükségeltetik a „demokratikus” népképviselethez, s ha ez megvolt, hajtották az embereket szavazni.
Ezért is húzódhatott el sok helyen közel hajnalig 1990-ben az első választás, mert akkor még – átesve a ló másik oldalára – a lista végigolvasása is komoly időt vett igénybe. Csakhogy 90 óta eltelt maholnap huszonhat esztendő, és mi lassan, de biztosan visszaaraszolgattunk az ádámi választások tétjei közé. Különösen, ami a pártok vezetőségét illeti: lassan már az ellenbáb is fölösleges lesz, hisz a tagoknak arra KELL szavazniuk, aki MAGÁT nemcsak a legalkalmasabbnak tartja, de képes is akadálytalanítani a terepet, és – egyelőre még! – virtuális vörös szőnyegen végigmasírozni az elnöki székig.
Ezt a szánalmas, vakoknak is jól látható kutyakomédiát játszotta el a napokban a szocdem párt, s miközben akcióhőstől eltanult módon semmisítette meg az önjelölt az óhajtott pozíciót netán veszélyeztető jelöltet, fennhangon szajkózta, hogy mostantól (értsd: az ő megválasztása utáni perctől) vége lesz a korrupciónak, a hazudozásnak, a lopásnak, csalásnak és csupa mosoly, boldogság lesz az életünk. Nekünk, mindenkinek, nem csupán a (múlt) idők szavát meghalló és okosan szavazó párttagnak.
Még mielőtt a pártelfogultság vádját kiáltanák rám a jóakaróim, igyekszem kijelenteni, hogy az egyik kutya, másik eb mondás ezúttal is igaz: teljesen hasonló a helyzet a jelenlegi ellenzéki oldalon is, hiába ígérgetnek fűt-fát a hatalomra jutásuk esetére. Nem is tudom, miért nem képesek valami mást kitalálni az ígérgetés helyett, hiszen mindkét párt, amelyből összeolvadt ama „nagy”, volt már helyzetben, nem is egyszer, és íme, az eredmény. Egy szó, mint száz, ott vagyunk, ahol a part szakad: az életszínvonalunkra reménytelenül ráült a béka, s ha választanunk kellene, ismét csak Ádám módjára tehetnénk azt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!