VEZÉRCIKK – Őszintén elcsodálkoztunk volna, ha a marosvásárhelyi önkormányzat olyan utcanévtáblákat rendelt volna meg, amelyeken egy, közel fele-fele arányban magyarok és románok lakta városban normálisnak nevezhető állapot, azaz valós kétnyelvűség érvényesül.
2015. október 22., 23:582015. október 22., 23:58
A város vezetői azonban hozták megszokott formájukat, és kizárólag olyan táblák elkészítésére adtak megrendelést, amelyeken a név nem, csak az „utca” és a „tér” szó szerepel magyarul, a normalitás karikatúrájaként hirdetve a kirekesztés és intolerancia szellemét.
A helyzetet tetézi Dorin Florea polgármester, aki egyenesen törvénytelennek nevezi a valóban kétnyelvű utcanévtáblákat – holott nincs tudomásunk olyan jogszabályról, amely tiltaná az ilyen utcatáblák kihelyezését. A kétnyelvűséget szabályozó törvény ugyanis csak a települések megnevezésének kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről rendelkezik. Vagyis attól, hogy a jogszabály nem tér ki külön az utcanevekre is, még nyugodtan alkalmazhatóak lennének a ténylegesen kétnyelvű táblák – ha a román illetékesek a magyar anyanyelvhasználatot érintő ügyekben nem azt, a jogállamiság elvét megcsúfoló elméletet képviselnék, miszerint ami nincs tételesen szabályozva, az tilos.
Persze nem is vártunk mást attól az önkormányzattól, amelynek egyik illetékese, a helyi rendőrség vezetője több tízezer lejes bírsággal fenyegette azokat a polgárokat, akik egy civil szervezet jóvoltából kétnyelvű táblákat helyeztek ki. A helyzetet súlyosbítja, hogy az illetékes bíróság ezt nem értékelte fenyegetésként – azért kíváncsiak lennénk, mégis mi a jogi besorolása annak, ha valaki horribilis pénzbüntetéssel fenyegeti emberek egy csoportját csak azért, mert valami olyasmit tettek, amit nem tilt a törvény?
Igaz, amíg olyan országban élünk, ahol egy egyetem, a szintén vásárhelyi MOGYE vezetői az oktatási tárca – tehát a kormány – támogatásával vehetik semmibe a törvényt, amiben a magyarok számára kedvező elemeket, a magyar főtanszékek létrehozását rögzítették, nincs amin csodálkozni. Addig az abnormalitás, a kirekesztés, az adófizető polgárok egy csoportjának másodrendű állampolgárrá történő lefokozása – csak azért, mert nem román nemzetiségűek – lesz a normális állapot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!