2011. november 23., 08:542011. november 23., 08:54
Ugyanakkor pontosítani szeretnék, hogy ha esetleg könnyű erkölcsű lennék, és valóban ezt jelzem a ruházkodásommal, az sem jogosít fel senkit arra, hogy akaratomon kívül bármit megtegyen velem, szóban vagy tettleg bántalmazzon. Azért tartom fontosnak mindezt nyilvánosságra hozni, mert, ha a szexista hozzáállás már a gyerekeket sem kíméli, akkor én sem számíthatok túl sok jóra. Tehát vagy megfontolom, hogy ezentúl fekete kámzsába burkoltan flangálok, sőt a csadort is felteszem, és nem nézek szembe senkivel, mert úgy értékelheti, hogy kihívó a pillantásom, de mégis az lenne a legbiztonságosabb, ha a lábam sem tenném ki otthonról.
Ez a módszer amellett, hogy teljes védelmet szavatol, még költségtakarékos is lehet, mert megspórolhatom a fodrászt, a kozmetikust, és többet soha nem zavarna, ha a kabátom vagy a fürdőruhám kiment divatból. Mondjuk, fürdőruhám nem is lenne, mert vízzel csak a teljesen lesötétített ablakú fürdőszobában érintkeznék, és napra nem mennék soha. Szóval valóban ez a változat tűnik kézenfekvőnek, valahogy mégis ódzkodom tőle, nehezen tudok a szokásaimon változtatni, na.
A másik módszer pedig ez, hogy szétkürtölöm, hogy példás feleségnek és jó anyának tartom magam, a dekoltázsom mélysége nem függ össze semmiféle erkölcsi fertővel, és aberráltak, erőszaktevők, fetisiszták és mindenféle alja népek kíméljenek. Mindez azért került most így terítékre, mert térségünkben történt a szomorú eset, amikor kiskorúakat rontott meg a pedagógus. És fórumokon és olvasói levelekben árasztanak el azzal a feddhetetlen életű erkölcscsőszök, hogy nézzük meg a másik oldalt is. Hogy vizsgáljuk meg, hogy öltöznek a mai lányok, és mennyire kacérak, és a szülők is felelőtlenek, és miért engedik, hogy lányuk úgy öltözzék, ahogy, és szegény liliomtipró, csoda-e, hogy nem tud ellenállni a csábításnak. Komolyan mondom, ijesztő. Rengeteg olyan film van, hogy a nemen alapuló előítéletek miatt nemi erőszak esetén az áldozat felelősségét vizsgálják a szexista rendőrök, ügyészek.
És mindegyiknek az a szájbarágós üzenete, hogy ez így nem helyes. Jó, nem kell filmeket nézni, de annyira bíztam benne, hogy a hülyeségünktől legalább a gyerekeinket megkíméljük!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.