2012. július 02., 09:582012. július 02., 09:58
De nem vagyok jogász, azért várom a nyilvánosságtól, hogy a fogalom szabatos meghatározásával igazolják, esetleg gyémánthoz hasonló keménységű logikával cáfolják az én egész okoskodásomat, így oldva meg a helyzetet. Úgy döntöttem, hogy csak kérdezni fogok, nehogy az én túlhevült, felforrt indulatú, vallott és vállaltan elfogult kijelentéseim nyomán gellert kapjanak a távolságtartó, kimért döntések. Szóval: minek nevezhető másnak, mint embereken való kísérletezésnek az idei tanévvégi záróvizsgákat megelőző intézkedéseknek ez az egész sete-suta sorozata? Egy új seprűnek nem kellene-e jobban sepernie, mint a régi, csutkává kopottnak? Ha a tavalyi érettségit össznépi szinten kiáltották ki fiaskónak, akkor miért kell ugyanazt ugyanolyan formában megismételni? Ha az elmúlt évben az általános iskolát záró képességfelmérővel nem volt baj, akkor miért kellett az idén azt is teljesen eltolni a háztól? Egyáltalán: miért kell tizennégy-tizenöt éves fiatalokat akadémikusokat is megszégyenítő feladatokkal terhelni? A sok nagyokos közt egyetlen nem akadt, aki megálljt kiált a „szürkeállomány” túlcsordulására? S ha már a gyerekek felemás feladatot kaptak, akkor hogy is állunk a „nem ér a nevem” miniszteri bejelentéssel? Miért kell még a középiskola megkezdése előtt bebizonyítani a „jöhöhövő nehemzehedékhének”, hogy semmi nem ér itt semmit, miért kell örök életre szólóan beléjük nevelni, hogy még amit kérdeznek (legyen az bár sokak számára sorsdöntő vizsgakérdés), az sem igaz?! Mi lesz a méltó büntetése azoknak, akik jó két évtizede kísérleteznek a tanulókon, olyanformán – nem félek kimondani! –, hogy az kimeríti a szellemi élveboncolás fogalmát? A záróvizsgákkal fenyegetőző lelki terroristákat lefülelik-e valahára? És a minisztériumi irodákban üldögélő papírlovagok közt miért nem akad végre valaki, aki a fentebbi kérdéssor lándzsáját nekiszegezné a folyton-folyvást csereberélt főnöküknek? Miért várják mindig máshonnan a megoldást? S ha az netán megérkezik, akkor, ha beengedték az egyik fülükön, miért engedik, hogy a másikon rögvest elillanjon a nagy semmibe?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok