Szívszorító eredményt mutat a kilencedik osztályos helyek számítógépes elosztása után országos végeredmény.
2013. július 17., 21:022013. július 17., 21:02
Több száz magyar helyre nem akadt jelentkezõ, ami elsõsorban a szórványban zajló magyar nyelvû oktatást sodorhatja a szakadék szélére, de Székelyföldön is középiskolai magyar tannyelvû osztályok szûnhetnek meg az intézkedés mindenféle járulékos következményével.
Miután elsõsorban a szakközépiskolákat kerülték el fiataljaink, újra óhatatlan elõtérbe kerül a kétkezi mesterségekkel szembeni viszolygás ügye. Fiam, ha nem tanulsz, az építészetiben-gépészetiben-pincériskolában végzed! – ugyan kit nem fenyegettek ily módon diákkorának kritikusabb pillanataiban? És nemcsak az õsködbe veszett kommunista korszakban volt ez így, az idei elosztások is igazolják, hogy az iskolapreferenciák sorrendjében legfeljebb az 5–6., pusztán elméleti helyen bukkan fel valamilyen mesterség oktatását kínáló iskola neve.
Múltból fakadó, de ma is élõ tévképzetekkel hadakozunk. Gyermekeinket csak legvégsõ esetben engedjük „alja\" helyre, miközben napnál világosabb, hogy a rangosabb tanintézményekbõl kiözönlõ friss humán értelmiségiek többsége is jelentõs elhelyezkedési gondokkal küszködik. Miközben a befektetõk egyik elsõ kérdése arra vonatkozik, hogy milyen szakképzettségû munkaerõ található a kiszemelt térségben. Bár az új tanügyi törvény rehabilitálja némiképp a szakoktatást, a tudati átalakulás valószínûleg még hosszú idõt vesz igénybe. Idõközben „elkoptak\" ugyanis a szakoktatók, a mûszaki értelmiséget felszippantják a termelõ iparágak, miután a tanügyi fizetés egyelõre nem versenyezhet a gépgyártóipari bérviszonyokkal.
A gyermekemnek jobb élete legyen, mint nekem, hangzik ilyenkor az alapvetõen aligha kifogásolható szülõi indoklás, és e nézet várhatóan egészen addig áll a lábán, míg a munkaerõ-piaci aránytalanságok el nem érik a kritikus tömeget. Pedig a kétkezi mesterségekhez való viszonyulásunk fokozatosan a magyar nyelvû oktatás kulcskérdésévé válik. És ez már sokkal több annál, hogy generációk egész sora bizonyul pehelysúlyúnak a háztartásban felbukkanó apró javítanivalókkal szemben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!