2010. január 08., 11:412010. január 08., 11:41
Az ötlet első hallásra akár jónak is tűnhet. Csakhogy. Az egész valahogy nagyon messianisztikusnak tűnik, amolyan baloldali vétetésű megváltási kísérletnek – miközben a kormány amúgy jobboldalinak tartja magát –, amikor az állam akkor is bele akarja verni a polgár fejébe, hogyan éljen jól, szépen és egészségesen, ha az beledöglik.
Az meg aztán abszolúte baloldali elem a kezdeményezésben, hogy a szűkös államkasszát nem az állami költekezések racionalizálásával, bizonyos szociális kiadások ésszerűsítésével, megszüntetésével vagy csökkentésével próbálják egyensúlyba hozni (nehogy má’ a segélyekkel megvásárolt rétegek szavazatait elveszítsék), hanem azzal, hogy valamely, eddig szokványosnak minősülő magatartást büntetendőnek nyilvánítanak. (Merthogy a hamburgerevőkre kivetett többletadó ezt jelenti).
Az ilyen ötletek hatékonyságát jelzi a cigarettára kivetett többletadó pályafutása is: a kezdeményezésnek ugyancsak az a célja, hogy leszoktassa az embereket a dohányzásról. Lehet ugyan, hogy a statisztikák szerint valóban csökken a boltokban eladott dohánytermék mennyisége, de a statisztikusokat egyrészt ezúton is csókoltatják a Szatmár és Máramaros megyei cigarettacsempészek, másrészt pedig Németországban épp most derült ki, hogy a szigorú dohányzási tilalom bevezetése óta nőtt a dohányosok száma – merthogy ami tilos, az kívánatos.
Arról nem is beszélve, hogy ha az olcsóbb fast food megdrágításával akarják a drágább egészséges étel fogyasztására serkenteni a polgárokat, akkor várhatóan életbe lép az az alapvető közgazdasági szabály, hogy az a termék, ami iránt nő a kereslet – ez esetben az egészséges kaja – tovább drágul, vagyis a kispénzűek számára továbbra is a fast food lesz az olcsóbb megoldás. De sebaj, úgy tűnik, hamarosan eljön az az idő, amikor a diákok lopva, a suli vécéjében eszik majd meg a hamburgert, és a munkahelyeken is csak a bejárat előtt, az utcán falatozhatunk kedvenc kebabunkból, odabent ugyanis beindulna a zsírjelző, és a helyszínre kiszálló hamburgerkommandó jól megbírságolna. Mit mondjak: nagyon zsír kilátások.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok