2010. február 25., 10:232010. február 25., 10:23
A magyar állam 2001-ben, egy évvel a súlyos bányabaleset után indított pert a nagybányai Aurul ellen, amelytől 29 milliárd forintos (mai árfolyamon 107 millió euró) kártérítést követelt amiatt, hogy bozintai meddőhányójából 100 ezer köbméter cianidos zagy került a Tiszába, mérhetetlen pusztítást okozva a folyó élővilágában.
A bíróság 2006-ban a nagybányai vállalatot nevezte meg a katasztrófa felelősének, figyelembe véve a ciánszennyezés okainak kivizsgálására létrehozott nagybányai munkacsoport jelentését, miszerint nem az időjárás, hanem a bányászati létesítmények elégtelen műszaki állapota okozta a gátszakadást. Innentől kezdve az volna a legtermészetesebb, ha a társaságot kártérítésre is köteleznék, ez azonban a mai napig nem történt meg, és ezután sem fog. A szennyező társaság ugyanis jogilag már nem létezik, így nincs kin számon kérni az elpusztult halakat.
Az ausztrál–román tulajdonban lévő Aurult Transgoldra keresztelték, amely ellen maguk a tulajdonosok kezdeményeztek csődeljárást, majd a cég felszámolása után egymást követték az új külföldi befektetők. Jelenleg egy orosz milliárdos kívánja újraindítani a termelést Nagybányán, a verespataki és felsőcsertési aranylelőhelyre pályázó kanadaiakhoz hasonlóan ugyancsak ciántechnológiával. Ugyan miért ne tenné, amikor ez az egyik legegyszerűbb módszere a színarany kinyerésének, és – mint ahogy azt az Aurul esete is példázza – környezetszennyezés esetén büntetlenül megúszná?
Ki ne szeretne olyan, anyagilag busás haszonnal kecsegtető ipari vállalkozásnak nekivágni, amely környezeti katasztrófa esetén könnyedén megúszhatja az anyagi felelősségre vonást. A tiszai ciánszennyezés kapcsán a nemzetközi környezetvédelmi szabályozás ama elve sérült súlyosan, miszerint mindig a szennyező fél köteles fizetni a környezetben okozott kárért. Reméljük, az Aurul nem teremtett precedenst.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok