2009. július 20., 11:392009. július 20., 11:39
Áldott dolog ez az időjárás. Hány ismerkedő ember első beszélgetése szólt róla? Hány szabadtéri eseményt befolyásolt már? A híradóban külön stúdiót és plusz három percet követelt ki magának: „Napsütéses idő várható, néhol felhős lesz az ég, előfordulhat eső, zápor, szélfúvás. A hőmérséklet 20 és 35 fok között lesz!” Így a legegyszerűbb, nem mondhatjuk, hogy tévedtek az időjósok, ha esik-fúj, mert ők megmondták: néhol az is előfordulhat!
Nincs étvágyad? A melegtől van. Szédülsz? Napszúrást kaptál. Fáj a füled, fogad, fejed? Huzatot kaptál. Tüsszentettél? Télen meghűltél, nyáron allergiád van, vagy szénanátha. Minél több példát hozok fel, annál jobban kitisztul bennem a gondolat, hogy az időjárás életünk egyik nagyon fontos része. A sors jobb keze. Annak függvényében döntöd el a napi programod, hogy milyen idő van odakinn. Szerencsésnek mondhatja magát, aki nem a szabad ég alatt dolgozik, hisz ő csak azt kell hogy eldöntse, túlórázzon-e még, hogy ne ázzon el hazáig.
Azoknak az embereknek, akik gazdálkodásra adták a fejüket, az időjárás a jobb és a bal keze is a sorsuknak. A nyári kánikula jó „szénacsinálásra”, de ha túl sokáig tart, kiszárad a termés. A sok esőzéstől elrothad a sarjú, de legalább nem kell a mezőn aszalódni. A nagy viharban megijed a csorda, elkószálnak az állatok, vagy beléjük csap a villám.
Árvízkor minden föld termésképtelenné válik, ez nem is nagy baj, mert a csűrt úgyis elsodorta már az ár. Ha vasárnap délelőtt esik az eső, a pap is örvend, a hívek mező helyett a templomba mennek. Nyáron fölösleges teaestet szervezni az általános érdektelenség miatt, hiszen falun az esküvők is úgy zajlanak, hogy 7 órától szünetel a mulatság, mindenki hazamegy elvégezni az esti bajt.
Ha talán nem panaszkodnánk annyit az időjárásra, a hétből legalább egy nap megfelelne nekünk, hogy süt a nap, vagy épp felhős az ég, lehet, hogy nem lennénk ennyire frusztráltak. De most indulok haza, mert úgy látom beborult. A francba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok