2009. október 26., 11:192009. október 26., 11:19
A jobb oldali például alig használt, talpán kissé lyukas gumicsizmát szokott a hamvadó pillepalackokra dobni, ezzel érve el a középkori mágusok által kevert elixírek hatását. Komoly gyomorforgató füstölője van annak az atyafinak is, amelyikkel emberünk a bal oldali kerítésén osztozik.
Ehhez képest a kínai fűkeverékek díjnyertes párizsi portékák. Ő nyáron a legelők gyepét tapossa, és összegyűjti a napon sült palacsintákat. A tehénlepény ugyanis kiváló energiaértékkel bíró tüzelő, még a szárazpaszuly-levese is hamar megfő a melegénél. Egyébként ezt a pusztabeli tehénpásztorok már évszázadok óta alkalmazzák.
Előfordulhat, hogy egy felkapaszkodott, milliomossá lett pásztor is visszaemlékszik majd régi mindennapjaira, és akkor az Európai Unió összes nagyobb tűzianyag-lerakatát elárasztja vele. Az említett teázónk kertalji cimborái a túrkálókból vásárolnak kiszuperált rongyokat, és azokat vetik tűzre. Meleget is ad, és segít meggyulladni a már tűzön lévő kukoricának.
A meghitt téli esték romantikus vacsoráinál kellemes zenei aláfestésnek is beillik a kandallóban, géppuskát megszégyenítő gyorsasággal pattogó törökbúza hangja. Ám a legelvetemültebb utcabeliek még a megkopasztott szárnyasok tollaival is képesek tüzelni. Nem elég, hogy a szegény állatnak a sparhert tetején kell rotyognia egy fazékban, de még vele is fűtenek be saját maga alá.
Ez kérem már művészet, az orr számára pedig elviselhetetlen! Amikor leesik az első hó, és már az összes környékbeli, szelektív hulladékgyűjtésre kárhoztatott kuka üresen ásít, akkor hadjárat indul a termőföldeken maradt, csonttá fagyott növények száráért, és az apró bokrok sincsenek már többé biztonságban. Szilveszterre az alföldi táj pusztább, mint kiskőrösi költőnk versében.
Ekkor kezdenek eltűnni a kertalji melléképületek tetőszerkezetei, oldalai, de ahol már nagyon reszket a nadrágszár, ott még a szebb napokat megélt, deszkából ácsolt árnyékszékek is füstté válnak. Aztán ezek tavasszal nagy műgonddal visszaépülnek, hogy megkezdjék főnixi létük újabb felvonását. Joggal kérdezhetnénk, hol a pártunk és kormányunk által kiutalt fűtéspótlék. Megvan az, csak a fának és szénnek az ára korán, még a tél elején nagyon lement a szomszédok feneketlen torkán.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.