2011. január 06., 10:072011. január 06., 10:07
Azzal ugyanis, hogy szövetséget kötött az utóbbi évtized romániai politikai életének egyik legkártékonyabb és legellenszenvesebb pártjával, a magát ma éppen konzervatívnak nevező, de a politikai hatalomból való profitálás kényszerén túl amúgy semmilyen ideológiát nem képviselő kalandorpárttal, beteljesítette az elmúlt években kezdődött radikalizálódását, és végképp egy platformra került a többi, a párt nevében jelzett doktrínán nagyvonalúan túllépő alakulattal. Nem nehéz észrevenni, hogy a PNL zuhanása Crin Antonescu pártelnökké választását követően kezdődött. A 2008-ig az RMDSZ-szel együtt kisebbségben kormányzó, majd azt követően ellenzékbe kényszerült alakulat a Liliomfinak becézett Antonescu irányítása alatt egyre inkább eltávolodott az elvszerű politizálástól, az egyetlen mozgatórugója a Traian Băsescu államfővel szembeni – amúgy a párt felszalámizására tett korábbi, majdnem sikeres kísérletei miatt nem teljesen megalapozatlan – zsigeri ellenszenv volt. Ennek rendelt alá mindent, a gazdasági realitásokat kormányon még belátó alakulatból parttalanul demagóg és populista retorikájú párttá vált, amely egyre gyakrabban csatlakozott a magyarellenes, szélsőségesen nacionalista kórushoz. Ez a folyamat teljesedett be tegnap, amikor a PNL vezetése rábólintott a PC-vel való szövetségkötésre. Az ideológiai hasonlóság a két alakulat között persze a vicc kategóriába tartozik – az alig egy százalékos támogatottságú törpepárt egyetlen vonzereje az, hogy alapítója, egykori elnöke, a kiérdemesült szekus besúgó Dan Voiculescu tulajdonában van a második legnézetteb országos hírcsatorna, az Antena 3 és a Jurnalul Naţional című naplilap. Antonescu a korlátlan sajtószereplés lehetőségéért gazsulál minden idők egyik legvisszataszítóbb romániai pártjának. Feladta a liberalizmust a nacionalista tirádákban tobzódó populizmusért, az elveszerűséget a képernyőn való megjelenés lehetőségéért. És miközben ajkával Voiculescu ülepét illeti, elérte a pöcegödör fenekét is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok