2009. július 08., 10:392009. július 08., 10:39
A rossz eredményeknek azonban feltételezhetően van egy pszichológiai összetevője is. A magyar gyermekekben generációról generációra újratermelődik annak a tudta, hogy a román nyelv megtanulhatatlan. A mai nagyszülők, szülők maguk is ugyanezt élték meg valamikor, a román nyelvtől való rettegésük pedig a gyermekeikre is átöröklődött. Megannyi
Magyarországra telepedett erdélyi azért ódzkodik a hazatelepedéstől, mert félti az időközben iskoláskorúvá cseperedett gyermekét a román nyelv sokkjától. Ugyanezek a családok viszont gyakorta nem érzik gondnak, ha a munka Németországba vagy Angliába szólítja őket, és a gyermekeket ottani iskolába kell beíratni. Ez pedig elsősorban lelki tényezőkre vall. Elsősorban, de nem csak. Az idei román nyelv és irodalom érettségi vizsga a román anyanyelvűek számára is nehezebb volt a matematikánál.
Az ő romántudásuk pedig aligha vonható kétségbe. Ez azt jelzi, a román tanítás rendszere, tanterve is javításra szorul. Ha a nehézség csupán a román nyelvvel szembeni igényességből fakadna, még akár meg is érthetnénk. Az egységes Európa akarva-akaratlan is a nyelvek egységesülése felé mutat; hosszú távon valamennyi kelet-európai nyelv veszélyeztetett. Ha egy nemzet igényes a nyelvével, kultúrájával szemben, és ennek az igényességnek az oktatáspolitikájában is nyomatékot ad, arra csak rokonszenvvel tekinthetünk.
Rokonszenvvel, hiszen mi, erdélyi magyarok is ezen az alapon követeljük az önálló erdélyi magyar egyetemet. A román érettségi eredmények azonban aligha tekinthetők a román nyelvvel szembeni általános igényesség iskolai megnyilvánulásnak. Az igényességnek ugyanis nyoma sincs az állami intézményekben, közhivatalokban.
A rendőrkocsi oldalán POLITIA felirat díszeleg, a balesetek helyszínére pedig az AMBULANTA száguld. A hivatalos feliratozásból, a közhivatali levelezésből jószerével kikoptak a román ékezetek. Az érettségizőktől tehát olyasmit vár el a román állam, amit önmaga számára nem tart kötelezőnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok