2010. június 25., 13:202010. június 25., 13:20
A hirtelen presztízsnövekedés Traian Băsescu román államfőnek köszönhető, aki egyben az ország védelmi stratégiájának kidolgozásáért felelős Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) elnöke is. Na most ez a testület magas besorolású nemzetbiztonsági veszélytényezőként határozta meg a sajtószakmát. A dokumentum ugyan csak az állami intézményekre bizonyos körök érdekeit kiszolgálva nyomást gyakorló vagy azokról szándékosan hamis információt közlő sajtótrösztöket sorolja be a kockázati tényezők közé, de hát az ilyen meghatározásokban, valamint az értelmezésükre és alkalmazásukra hivatott illetékesekben az a szép, hogy mindig kellőképpen rugalmasak ahhoz, hogy úgy magyarázzák a hivatalos iránymutatásokat, hogy azok demokratikus módon bárkire érvényesek legyenek.
Már el is képzeltem, hogy a jövőben minden újságírónak nemzetbiztonsági átvilágításon kell átesnie ahhoz, hogy szakmáját gyakorolhassa, és a hatóságok majd olyan, az államfő által korábban a sajtósokra használt megszólítások alapján kidolgozott kategóriákba sorolják be őket, mint a „mogulbérenc” vagy a „te kis suna”, de ha az ember kellőképpen rászolgált, akkor akár még a „büdös cigány” minősítést is megkaphatja. De mielőtt még tényleg a nemzetbiztonsági illetékesek látókörébe kerülnék, gyorsan beismerem, hogy tényleg van olyan sajtóorgánum, amely gyors és visszafordíthatatlan szellemi leépüléssel fenyegeti az ország polgárait. Ilyen például a nép tévéjének becézett OTV nevű bulváradó, amelynek a stúdiójába a választási kampányban maga Băsescu is előszeretettel látogatott el.
A csatorna rendszerint olyan lényeges dolgokkal foglalkozik, mint a celebek magánélete, valamint a Nicolae Ceauşescu Hasfelmetsző Jack és egy földönkívüli titkos nászának gyümölcse volt kaliberű leleplezések. Mármost amikor kiderült, hogy a csatorna tulajdonosa és egyben műsorvezetője megzsarolt egy polgármestert, és ezért őrizetbe vették, akkor frusztrált háziaszszonyok tucatjai vonultak utcára, hogy azonnal engedjék ki kedvencüket, mert egy kis zsarolás még kimondottan jót is tesz a sármjának. Bár ezek után azt hiszem, az OTV-t mégsem minősítik nemzetbiztonsági kockázatnak. Már csak azért sem, mert három éve ugyanígy utcára vonultak a lelkes zombik, amikor a parlament hivatali visszaélés gyanúja miatt felfüggesztette hivatalából Băsescut.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.