2010. augusztus 24., 10:502010. augusztus 24., 10:50
Persze kreatív politikai píárosok bizonyára képesek lennének megható háttérideológiát kitalálni azon kezdeményezés legitimálására, amelynek értelmében a monoki önkormányzat Kossuth Lajos szülőházába jelentené be az állampolgárságért folyamodó határon túliakat, hogy azok „minden, magyar állampolgárokat megillető jogukkal” élhessenek.
Csak hát hiába a nemzetieskedő máz, a lóláb nagyon is kilóg: a polgármester bizonyára a saját pecsenyéjét sütögetné az új állampolgárok „befogadásával.” Vélhetően arra számít, hogy néhány ezer friss szavazópolgár hálából bebiztosítana számára még legalább egy polgármesteri ciklust. Még szerencse, hogy a kezdeményezés úgy törvénytelen, ahogy van, így ebben a témában a monoki modell nem országos példa lesz, mint a csak bizonyos üzletekben, bizonyos termékek megvásárlására használható kártyára utalt szociális segély, hanem csupán kaján élcelődések célpontja.
Ám az ötlet amellett, hogy nevetséges, veszélyes is. Alkalmas ugyanis arra, hogy lejárasson egy jó szándékú gesztust, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok ellenálljanak az asszimilációnak és megerősödjenek nemzeti identitásukban. Az érintettek többsége számára a könnyített módon megszerezhető magyar állampolgárság az önazonosság megőrzése miatt fontos, nem pedig azért, hogy beleszólhasson az anyaország politikájába.
Persze többségük bizonyára rendelkezik pártszimpátiával, és zömük az előző kormány határon túli ügyekben tanúsított érzéketlensége miatt vélhetően a jelenlegi kormánypártokra szavazna. Azonban fennáll a veszélye, hogy rossz vért szülne, ha a magyarországi választásokat olyanok dönthetnék el, akiket a döntés következményei alig érintenek, nem lévén Magyarországon élő és adózó polgárok. Márpedig mind az anyaország, mind az elszakított nemzetrészek érdeke azt kívánja, hogy a kettős állampolgárságot biztosító törvény hatálybalépését követően a nemzeti összetartozás és a megmaradás, nem pedig a napi politikai játszmák eszköze legyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok