2009. november 25., 11:152009. november 25., 11:15
Vegyünk egy egyszerű példát: jön egy okos, aki abban találja örömét, hogy borzolja a kedélyeket a saját honlapján, ami aztán vonzza a rajongókat. A bejegyzéshez hozzábiggyeszt egy figyelemkeltő címet – lehetőleg nagybetűkkel, hogy verje ki az olvasó szemét – s az egészet megspékeli egy tragédiába illő feljajdulással.
Maga a téma kiválasztása pontosan átgondolt kell hogy legyen: érdekelje az embereket, de ne legyen elcsépelt vagy hétköznapi, és valamilyen tábort támadjon: állatvédőket, vegetáriánusokat, kopaszokat, vagy a kockás inget viselőket, mindegy. Ha ez megvan, akkor ügyesen meg kell szerkeszteni, lehetőleg egy jó nagy felháborodást keltő képpel, majd hátradőlni és várni a kommentárokat.
Hozzászólókból pedig annyiféle van, mint csillag az égen. Az egyik ilyen emberfajta, aki bármely napszakban bármilyen témához hozzá tud szólni, csak láthassa a nevét, s a másik oldalon is feszítse a húrt. A veszélyesebb fajta az, aki ugyanolyan naplót vezet, mint amihez hozzászól, ennek általában egyik lényege, hogy reklámozza a sajátját, és nem utolsósorban a saját hihetetlenül magas értelmi szintjét.
Ezzel aztán összeáll a kép. Az ilyen emberek határok nélkül szabadjára engedik a véleményüket, elsöpörve mindenféle etikát, másik ember iránti tiszteletet (csak azt nem értem, ha ilyeneket megengednek maguknak, miért törlik a csúnya szavakat? Az sokszor nem annyira sértő, mint a mondanivaló), és táplálják a tüzet addig, míg nem hoz már új látogatókat a bejegyzés. Aztán az oldal statisztikáját böngészve öntelten dobják sarokba a témát, helyet adva egy új botránykeltő bejegyzésnek.
S az egész termékeként megmarad egy nem rutinos olvasó, aki naivan nézegeti ezeket a bejegyzéseket, s a hitéből is kitér, ha egy őt gyalázó beszólásra akad. Aki még nem találkozott nyíltan saját fajtáját sértegető írásokkal, s aki soha nem veszi a bátorságot, hogy hozzászólással megvédje magát, hisz tudjuk, hogy a hülyék legyőznek a rutinjukkal. S a nagy demokráciát hirdető „értelmiségi” szabad véleménynyilvánításából nem marad más, mint egy fájó pont a csendes „átlagember” emlékezetében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok