2009. november 10., 10:332009. november 10., 10:33
Így van ez az elpuhult városiaknál, falun azonban akkor kell a legjobban a férfi, mikor nincs. Például télen egy perc nyugta se lehet az istenadtának, mert a fát hasogatni, a tüzet táplálni s a házat fűteni kell. Mondjuk a ház fegyveres őrzése és a szellőztetés városon is belefér, de falun ez is más értelmet nyer, amikor meg kell kerülni a teljes négyáras birtokot, mert: nehogy valaki elvigye a kinn felejtett pöttyöslabdát.
Azért a férfi bármennyire is fontos, faluról is lelép, és ilyenkor általában bemegy a városba, mert ott van a kosármeccs vagy a törzshelye. Az asszony meg pakolás helyett fekete kezeslábast ölt, hogy, ha kell, a gyermekét felnyalábolva tudjon menekülni a széles határba. Mert például ahogy az erősebb egyed kiteszi a lábát a kapun, éktelenül fújni kezd a Nemere, üvölt és süvölt, majd éktelen robaj tetőzi az amúgy is pattanó feszültséget.
Cunami nem lehetett, és a hároméves jelenlétében visítozni sem lehet, így hamar kisakkozom, hogy leomlott a kémény. Viszont a kazánban lobog a tűz, így hamarosan meggyullad a ház, és benne veszünk, amíg a család feje ordítva biztatja a kosaras lányokat. Ilyenkor mérlegelni kell, kimerészkedjünk az éjszakába, vagy megvárjuk, amíg valóban ránk ég az édes otthon. Mérlegelés közben megérkezik az erősebb egyed, és boldogan nyugtázza, hogy a kémény még garanciában van.
A következő kiruccanása már teljes szélcsendben történik, a látszólagos idillt mégis porrá zúzza, amikor Zsófi bejelenti, hogy beengedte a macskát. Van valami a szájában, közvetíti tovább az eseményeket. Lásd, mint fenn, a hároméves jelenlétében nem lehet visítani, hiába vizionáljuk, hogy az egér elszabadul, vagy a másik variánst, hogy egérbelsőségekkel lesz tele a konyha.
Mélyeket lélegezve hívom a született falusi szomszédot, aki nem és nem érti, hogy mi a gond. A huszadik magyarázat végére belép a család feje, és nyugtalanul firtatja, nem szidtam-e meg a macskát, mert akkor a nyomorú pára soha az életben nem fog majd egeret. Most következhetne az egyenjogúságot cáfoló, mély értelmű, szomorkás tanulság, én viszont azt fontolgatom, ezentúl én járok kocsmába és kosármeccsre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok