2010. május 31., 11:232010. május 31., 11:23
Bár valóban méltánytalan helyzetbe kerültek, a tanárok részéről az érettségi esetleges bojkottja például igen szerencsétlen lépés lenne, hiszen a politikum tehetetlensége miatt nem az életük eddigi legnagyobb megmérettetése előtt álló fiatalokat kell büntetni. Persze tény, hogy a kormány megszorító csomagja valóban aránytalan terheket ró a közszférára és a nyugdíjasokra, ráadásul a tűzoltó módszerek mellett egyelőre nemigen látszanak azok az intézkedések, amelyek alkalmasak lennének a gazdaság beindítására. Kérdéses ugyanakkor, jobban járnánk-e, ha a tiltakozások és az ellenzék által benyújtani tervezett bizalmatlansági indítvány nyomán megbukna a kormány.
A válasz: bár az Emil Boc vezette PDL–RMDSZ-kabinet minden idők egyik legrosszabb kormánya, mostani bukása csak tetézné a bajokat. Az államkassza nem telne meg, viszont az újabb politikai bizonytalanság csak mélyítené a válságot. Magyar szempontból is nagy a tét, hiszen kilátástalanná válna a Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történő oktatását lehetővé tevő tanügyi törvény elfogadása, és a kettős állampolgárság ügyében sem biztos a bukaresti jóindulat, márpedig e kérdésekben a PDL eddig – ha kényszerből is – partner. Egy pártfüggetlen szakértői kormány haszna is kérdéses.
Csodákra az sem képes, ráadásul nem visel politikai felelősséget. Márpedig ez kulcsfogalom: a jelenlegi kabinet teljes mértékben viseli a politikai felelősséget a mostani helyzetért, a kampánycélokból elmulasztott megelőző intézkedésekért. Bukása kudarcot jelentene ugyan, de nem helyrehozhatatlant, hiszen a kormányzás felelősségét lerázva magáról bízhatna abban, hogy a következő választásokig esedékes két évben a választópolgárok megfeledkeznek arról, hogy mekkora felelősség terheli a Boc-kormányokat a jelenlegi helyzetért. Márpedig az lenne korrekt, ha politikájuk miatt nem a bizalmatlansági indítványt esetleg megszavazó parlament, hanem közvetlenül a választók mondhatnának felettük lesújtó ítéletet két év múlva a szavazófülkékben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok