2011. március 09., 09:542011. március 09., 09:54
Már maguk az ellenzéki politikusok sem hiszik, hogy eredményes lehet a bizalmatlansági indítvány. Tisztségben marad tehát Emil Boc csapata, és a megbukott kormánybuktatási kísérlet által életbe lép az új munkatörvénykönyv. Van valami sorsszerűség abban, hogy az új jogszabály azt a munkatörvénykönyvet váltja fel, amelyet szintén parlamenti felelősségvállalással fogadott el 2002 decemberében a Năstase-kormány.
Akár a baloldal, akár a jobboldal van hatalmon, mindegyik gyorsan akar túljutni a kínos feladaton; egyiknek sem hiányzik a törvény elhúzódó parlamenti vitája, a szakszervezetek erre időzített kitartó fenyegetése. Különösen nem hiányzik most, amikor érzékelhető, hogy a törvénymódosítást a gazdasági válság tette szükségessé. A jogszabály a kormány magatehetetlenségének a terméke. Emil Bocék ugyanis azt tapasztalták, hogy nincs miből fizetniük a közalkalmazottak bérét, a takarékossági intézkedéseik pedig rendre kudarcot vallanak.
A régi munkatörvénykönyv alapján ugyanis a bíróságok rendre a pórul járt munkavállalók javára ítélkeznek. Érdemes azt is felidézni, hogy 2002-ben még afféle kuriózumnak számított a parlamenti felelősségvállalás módszere. Az akkori elemzők Adrian Năstase leleményét sejtették mögötte. A baloldali kormányfő akkor saját kormánya megbuktatását próbálta előidézni. Népszerűsége csúcsán volt, jól jött volna számára az előrehozott választás.
Emil Boc kormánya népszerűtlenebb, mint bármelyik korábbi kabinet, így hát azt tartja feladatának, hogy kapaszkodjék a székbe. Nem politikai virtusból, hanem szorongatottságában nyúl immár 11. alkalommal a felelősségvállalás eszközéhez. Nem érzi annak a biztonságát, hogy ha parlamenti vitában kellene megküzdeni az elképzeléseiért, esélye lenne a győzelemre. A saját képviselői iránt is bizalmatlan. Bizonyára ezúttal is távol tartja őket a bizalmatlansági szavazástól, hogy ne voksolhassanak a kormány megbuktatására. Mára a bizalmatlanság a parlamenti munka íratlan törvénykönyve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok