2011. június 10., 08:312011. június 10., 08:31
Az északi városrészt, amelyet a folyó két irányból is határol, a helybéliek Drágosrétnek nevezik, és annyit elárulhatok, nincs valami jó híre. Ha valaki a vidék sajátos törvényeit nem tudja, vagy nem akarja betartani, rendszerint ide költözik, a Drágosréten ugyanis sem törvénynek, sem igazságszolgáltatásnak nincs helye. Ha egy ember ezen a vidéken valamiféle bűnt követ el, arra a helybéliek azt mondják, átkelt a Vorevicán.
Egyesek szerint a Drágosréten – a Vorevica V-jében – nemcsak az emberek, de a természet törvényei sem érvényesek, a különös jelenségek mindennaposnak számítanak, ha például egy gyermek itt szarvakkal jön a világra, szarvait háromszor levágják ugyan, de ha harmadszor is visszanő, nem próbálkoznak többé, elfogadják a gyermeket olyannak, amilyen. Isten ajándéka, mondják, de nem néznek fel közben az égre.
Oster Mariann, ez a 29 éves kívánatos nő, akinek minden tavasszal rózsák nyílnak a mellein, és akit a Drágosrét minden férfija (sőt egyik-másik nő is) megkörnyékezett már – igaz, sikertelenül –, egy hajnalon arra ébredt, hogy virágszirmokat dobálnak az ajtajának. Oster Mariannak igen érzékeny a füle, így értékelte, hogy ilyen finoman ébresztik, felöltözött, és ásítozva az ajtóhoz botorkált, gondolta, valamelyik kérője jött ismét, századszor szerelmet vallani. Az ajtóban Zubrán Dezsőkét találta, akiről azt beszélték, hogy ősei a maguk idejében híres várvédők voltak, és aki vizesárkot ásott a háza köré, a bejárathoz pedig felvonóhidat ácsolt. Zubrán Dezsőke immár négy éve csapta a szelet a nőnek, és annyit elárulhatok, Oster Mariann már-már azt fontolgatta, hogy beadja a derekát. A férfi viszont ez alkalommal korántsem azokkal a szerelmes szemekkel tekintett rá, amelyekkel eddig, sőt közölte: hamarosan megnősül, reméli, a nő is megtalálja a hozzá illő párt. Mariann, aki a legkevésbé sem számított erre a fordulatra, sok boldogságot kívánt neki, majd elbúcsúzott. Mielőtt elment, Zubrán Dezsőke még egy követ nyújtott át a nőnek, amelyet nem sokkal azelőtt halászott ki a Vorevica medréből. Akik itt éltek, tudták, ha valaki a Vorevica egyik kövét adja ajándékba, az illetővel kár is vitatkozni, megmásíthatatlan döntést hozott.
Oster Mariann aznap illatos fürdővizet készített magának, megfürdött, a hajába rózsaágakat csavart, citrommal fehérítette ki a fogait, bőrét baracklében főzött gyógynövények nedvével balzsamozta be, arcát pedig egy, a tavaszi napfordulókor levágott pávakakas tollával addig csiklandozta, amíg szép rózsaszín és selymes nem lett. Amikor ezekkel megvolt, felöltötte legszebb ruháját, délben végigsétált a Drágosrét házai között, ügyet sem vetve a sóvárgó tekintetekre, majd hazatért, egy lepedővel letakarta a falnak támasztott hatalmas tükrét, és lenyelte a kavicsot, amelyet Zubrán Dezsőkétől kapott. Estére ez a 29 éves, eddig oly kívánatos nő ráncos lett, meggörnyedt, mellei elfonnyadtak, bőre hamuszürkévé vált. Attól a naptól kezdve Oster Mariannak több kérője nem akadt, háza ajtaján senki sem kopogtatott, legendás szépségét csak nagy ritkán emlegették fel. Isten elvette, mondták, de nem néztek fel közben az égre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!