2012. március 23., 10:002012. március 23., 10:00
A héten ismét megcsodálhattam, milyen heroikus küzdelemre képesek a szakik annak érdekében, hogy polgártársaik zavartalanul végezhessék mindennapi rutinmunkájukat. Az akciót szinte páholyból nézhettem végig, ugyanis épp az ablakom előtt repedt el egy úttest alatt futó vízvezeték. Az aszfalton tátongó repedésből nagy nyomással tört föl a víz, és lassan beterítette az egész úttestet.
Vagyis hát csak a bal oldalát, mivel az évekkel ezelőtt az aszfaltozási munkálatokat végző szakik valamilyen, csak előttük ismert, de bizonyára nagyon fontos, az egyszerű polgárok számára felfoghatatlan oknál fogva úgy látták jónak, hogy arra lejtsen. A csőrepedés elhárításában jártas szakikat azonban ez nem rettentette el. Mesés gyorsasággal, már két nappal a hiba észlelését követően a helyszínen teremtek, hogy rendet tegyenek. Az addig elfolyt vízmennyiségből öntudatos polgár nem csinál ügyet, hiszen a közeli park öntözése is fontos, illetve valamit a kóbor kutyáknak és a városi gerléknek is inniuk kell.
A szakik egy markológép és egy billenő platós teherautó társaságában rutinosan láttak hozzá a hibát fedő aszfalt-, beton-, majd földréteg eltávolításához. Munkájuk eredménye egy jóképű, vízzel teli gödör lett, amelyből ki kellett szivattyúzni a vizet annak érdekében, hogy hozzáférjenek a vezetékhez. Hozzá is láttak a munkához, de valamiért nagyon szaporátlanul haladt. Hiába dolgozott a gép, a víz nem akart fogyni. A szakik ekkor tanácskozni kezdtek, majd egyik társuk tetőtől talpig sárga vízhatlan ruhába és gumicsizmába öltözve lemászott a gödörbe. Valamit állíthatott a szivattyún, mert az még rendületlenebbül dolgozott tovább, ám a gödörből ugyanilyen rendületlenül nem akart elfogyni a víz.
A szakik ekkor azt tették, amit ilyen helyzetben minden, szakértelme tudatában előkelően magabiztos szaki tenni szokott: körbeállták a gödröt, és tarkójukat vakargatva szemlélték. És ez valóban segített, mert ekkor tényleg rájöttek, hogy mi a baj. A szakik ugyanis a szivattyúhoz erősített gumitömlő másik végét nem egyenesen egy csatornába lógatták be, hanem hagyták, hogy a víz az úttestre folyjon. Ennek eredményeként pedig a barnás, szennyes lé méltóságteljesen megkerülte a munkagépeket, majd az út lejtését kihasználva szépen visszaömlött a gödörbe.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.