A vírus áruházban nem fertőz, csak a piacon

Ha Ludovic Orban következetes lenne önmagához, akkor a nagy multinacionális üzletláncok hiper- és szupermarketjeinek felhozatalát is ki kéne pakolnia az üzletek melletti parkolókba, a szabad ég alá, hogy az embereket megvédje a zárt térben terjedő vírustól.

Amikor a bukaresti hatóságok ominózus bejelentése megtörtént, arra gondoltam, érdemes szétnézni Kolozsváron, mitől is félti Raed Arafat és Ludovic Orban a romániai élelmiszer-fogyasztókat. Pénteken egy rögtönzött korúton szétnéztem a város néhány zöldségpiacán és a nagyobb áruházakban. A Széchenyi téri piacon a szokásos vásárlói mozgással találkoztam: nem volt tülekedés, az eladók a megkövetelt távolságra álltak egymástól, mindenki viselt maszkot, és az asztaloknál több helyen láttam fertőtlenítőszert. A Monostor negyedi Flora piacon a termelői asztalok között alig lézengett valaki: rajtam kívül hét embert számoltam össze, a Donát negyed végében lévő piacon pedig összesen tízet, szóval itt sem volt vásárlói roham.

Ezt követően léptem be a Kaufland üzletlánc monostori üzletébe, ahol a bejárattól eltűnt a fertőtlenített bevásárlói kosarak zónája, így a mindenki által használt kosarakból akasztottam le egyet. A zöldséges standok körül akkora volt a tömörülés, hogy ha Kolozsváron lenne elfogulatlan hatósági ellenőrzés, az üzlet vezetőségét azonnal meg kéne bírságolnia. Az élelmiszerpolcok közötti szűk „sétányokon” is mindenhol áru állt, így nem véletlen, hogy a vásárlók összetömörültek, sok helyen sem előre, sem hátra nem lehetett mozogni.

Kolozsvár más nagy üzleteiben is – többek között a Lidl két áruházában – megtapasztaltam, hogy a hétvégi bevásárláshoz semmiféle óvintézkedés nem történt, ami a megfelelő távolságtartásra késztette volna az embereket. Szó sincs már a tavaszi előírásról, amikor a vásárlókat csak rendre engedték be az üzletekbe annak függvényében, hogy benn hányan tartózkodtak. A román hatóságok is könnyűszerrel elvégezhetnének egy ilyen terepszemlét, hogy tisztában legyenek a nagyáruházak és a termelői piacok lehetséges veszélyforrásaival.

Persze, nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudjam, nagyon is tudják, hogy mi történik a kereskedelemben. Ezeknek a döntéseknek igazából sok közük nincs a vírusmegelőzéshez, inkább annak a brüsszeli elvárásnak próbálnak megfelelni, amely „az egységes európai élelmiszerpiac” elve alapján Nyugat-Európából még több eladhatatlan árut dobna át Romániába is. A különböző hatósági machinációkkal behozhatatlan előnybe hozott áruházláncok romániai piacába rondít bele a maga szervezetlenségében is élni akaró erdélyi, romániai kistermelői réteg. A hazai gazdákat nemcsak állatvásáraitól fosztották meg a hatóságok, hanem immár kistermelői piacait is felszámolnák.

Sok településen készülnek tiltakozásra az őstermelők, a virtuális térben óriási a felháborodás. Nemcsak a halmokban rothadó, eladhatatlanná váló káposzta sínyli meg az újabb korlátozó intézkedéseket, hanem hasonló sorsra jut minden más áru is, amit kisgazdaságokban állítanak elő. A jobb minőségű kistermelői felhozatalt kedvelő vásárlók is arra fognak kényszerülni, hogy a nagyáruházakban nagy tételben külföldről behozott és agyonvegyszerezett zöldséget és gyümölcsöt vásárolják. A hazai termékek ötvenszázalékos részesedéséről szóló korábbi előírás már rég eltűnt a múlt ködében az üzletláncok polcairól...

Hiába mentegetőzik Ludovic Orban miniszterelnök, hogy a termelői piacokon sok a viszonteladó, akiknek nincs saját termőföldjük. Ez a gyerekes kifakadás a hatóságok inkompetenciáját mutatja, aminek kiszűrésére bőven volna törvényes lehetőség. Ehelyett arra kényszerítik a más megélhetéssel nem rendelkező gazdákat, hogy a ránk köszönő fagyos időszakban a szabad ég alatt kínálják portékájukat. Ahova a vásárlók sem szívesen mennek ki.

A vírusjárvány oldalvizein úgy tűnik, sikerül padlóra küldeni a hazai gazdatársadalom még megmaradt részét is.