A választások évébe lépünk át szilveszter éjszakáján. 2014 a magyar nemzet – külső erők által erőszakkal meghúzott határok révén történt – szétszabdalásához vezető első világháború kitörésének századik évfordulója, és bár e határok ma is léteznek, ez az évforduló mégis különleges.
2013. december 30., 19:412013. december 30., 19:41
2013. december 30., 19:422013. december 30., 19:42
A könnyített honosítás nyomán a frissen magyar állampolgárrá vált határon túliak is szavazhatnak a magyarországi országgyűlési választáson. Az új állampolgárok eldönthetik: bele kívánnak szólni az anyaország – amúgy rájuk is hatással bíró - politikai életébe, vagy sem. Bárhogy is dönt a többség, annyi bizonyos: már önmagában az a tény, hogy a határon túliak szavazati joggal rendelkeznek, arra kényszeríti az összes magyarországi pártot, hogy jobban odafigyeljen rájuk.
Az uniós tagállamokban élő magyar közösségek emellett az európai parlamenti választásokra is készülnek. A romániai magyar közösség szempontjából a tét az, hogy sikerül-e megőrizni a három európai parlamenti mandátumot, vagy a magyar politikai erők versengése miatt csökken a képviselők száma, sőt esetleg egy sem marad.
Az EP-választások előtt tehát egy másik, komoly választási helyzettel is meg kell birkóznunk: azzal, hogy a romániai magyar politikai alakulatok egyesült erővel vágnak neki a megmérettetésnek, vagy a verseny mellett döntenek.
Persze a versengés önmagában nem ártalmas, hiszen fontos, hogy több álláspont, több stratégia ütközzön, és a polgárok ezek ismeretében dönthessenek, melyiket támogatják. Ebben a helyzetben viszont a legfőbb cél az, hogy a romániai magyarság minél több képviselő révén, minél szélesebb európai nyilvánosság előtt ismertethesse meg önrendelkezési törekvéseit. A jelenlegi helyzet – a legerősebb párt nem hajlandó összefogni, a hozzá közel álló sajtó pedig, egyértelműen karaktergyilkossági szándékkal, „véletlenül” épp a választások előtti időszakban vájkál a vetélytárs legismertebb politikusának nyilvánosságra nem tartozó magánéletében – nem túl biztató. De várjuk derűlátóan az újévet: egyelőre még adott a politikusok számára a lehetőség, hogy másképp válasszanak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!