2011. augusztus 09., 09:512011. augusztus 09., 09:51
Mit értek vele? – teheti fel a kérdést az ember. És kínálkozik is a válasz: mindössze annyit, hogy áthúzták a hazautazási terveiket, és olyan témát adtak a romániai közbeszédnek, amely minden bizonnyal erősíti a magyarellenes sztereotípiákat. Az öregebbeknek eszükbe juthat, miként ítélt megannyi magyar fiatalt börtönbüntetésre a kilencvenes évek elején a marosvásárhelyi bíróság, mert azok időről időre eltávolították a város főterén álló Avram Iancu-szoborra tűzött román lobogót. De azt is felidézheti, hogy hány kalózkísérletet jegyeztünk az elmúlt két évtizedben arra, hogy magyar felirat is kerüljön Kolozsvár bejárataihoz. A legutóbbit ez év májusában épp az RMDSZ önkormányzati képviselői követték el: saját kezűleg tették ki az ötnyelvű (köztük magyar) táblákat, amelyeken üdvözölték a városba érkezőket.
El lehetne ítélni a forrófejűeket, de mielőtt ezt tennénk, a dolgok lényegét is meg kell keresni. Az alapkérdés pedig mégiscsak az, hogy normális lenne-e, hogy magyarul is kiírják a településnevet annak a városnak a bejáratainál, amelyik évszázadokon át Erdély fővárosa volt, amelyik több szállal kötődik a magyar történelemhez, mint a románhoz, és – nem utolsósorban – amelynek lakói közül majd minden ötödik magyar nemzetiségű.
Hát nem az lenne a normális, hogy ott szerepeljen a magyar településnév is? Tulajdonképpen erre irányították rá a figyelmet partizánakciójukkal a miskolci turisták. És az a tény, hogy a román rendőrség ezt a közerkölcs megsértésének tekinti, talán többet mond el a román–magyar viszonyról, mint bármilyen statisztika. Lám, ilyen „példaértékű” a román–magyar viszony. Ami ésszerű kellene hogy legyen, az a román hatóságok szemében a közerkölcs megsértése. Ha pedig innen nézzük a történetet, egyáltalán nem volt hiábavaló a magyarországi turisták tette. Legfennebb csak azon bánkódhatunk, hogy nem román állampolgárok voltak az elkövetők. Kellenek ugyanis az ilyen tettek, hogy tükröt tartsanak a román etnokrácia elé. Hogy ország-világ láthassa, a román hatalom továbbra is a győző–legyőzött viszony alapján tekint a magyarokra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!