Van létjogosultsága a saját erdélyi magyar külpolitikának – ezt a következtetést is leszűrhetjük a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) most nyilvánosságra került, 2014-es jelentéséből, amelyben megemlítik: a magyar közösség autonómiaküzdelmeinek részeként külföldön Bukarest magyarellenes politikájára próbálják fölhívni a figyelmet.
2015. október 08., 19:552015. október 08., 19:55
Vagyis immár a bukaresti illetékesek ingerküszöbét is elérte, hogy a romániai magyarok megelégelték: a román kormány – élen a külügygyel – a kisebbségi jogokat számon kérő megnyilatkozásokra állandóan azt a hazugságot mantrázza, hogy Románia a kisebbségek valóságos paradicsoma, amely példaként szolgálhat más országok számára is.
Ehelyett egyrészt bel- és külföldön az a hivatalos magyar álláspont, hogy a kisebbségek paradicsoma akkor valósul meg, amikor ezt maguk a kisebbségek mondják, másrészt pedig elindult egy angol nyelvű tájékoztatási program, amelynek keretében a román hatóságok magyarellenes visszaéléseiről, a jogkövetelésekkel szembeni ellenállásról, vagyis a valós helyzetről tájékoztatják a külföldi fórumokat.
Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy a SRI-jelentésben mindez negatív fényben tűnik fel. Az autonómiatörekvések és az azzal kapcsolatos megnyilvánulások ugyanis az „Etnikai szélsőségesség” rovatban találhatók, vagyis veszélyforrásként tüntetik fel őket. Ez nem csupán a jelenlegi kormány által meghonosított soviniszta kurzusnak tudható be: a SRI ott folytatja, ahol jeles elődje, a Szekuritáté abba sem hagyta, a hivatalos román szemlélet még mindig belső veszélyforrásként tekint a magyar közösségre, illetve jogköveteléseire.
Ez egyrészt valós félelem – abszurd módon még mindig Erdélyt féltik. Másrészt önigazolási kísérlet a SRI részéről – magyarveszéllyel riogat, majd pénzt kér, mondván: azt csakis ő tudja elhárítani. Harmadrészt viszont kényelmes állapot, hiszen amikor belpolitikai vagy gazdasági problémák vannak, mindig elő lehet venni egy ilyen jelentést, hogy a magyarkérdést fölmelegítve eltereljék a figyelmet a valós gondokról.
Ez nem pártfüggő – jelenleg bármilyen színezetű kormány esetén ez lenne a hivatalos doktrína. Megváltozásához a romániai szemlélet átalakulása szükséges – ehhez azonban egy évtized sem lenne elég, még ha lenne is rá hajlandóság. Ezért fontos a külső, nagyhatalmi nyomás is.
Úgyhogy reméljük, a következő éves hírszerzési jelentésekben minél hosszabb lesz az a passzus, amely arról szól, hogy a romániai magyar közösség Európa és a világ többi részével is sikeresen megismertette a jogos, a román állampolgárok közötti valódi egyenlőség megteremtését célzó erdélyi önrendelkezési követeléseket és a bukaresti kormány, illetve helyi képviselőinek magyarellenes visszaéléseit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!